Jézus Szíve (latinul Cor Iesu): Isten emberré lett Fiának Szíve, a Megváltó isteni szeretetének jelképe...
Tiszteletének alapja a hüposztatikus egység, amely által Jézus egész embersége, így Szíve is, az isteni Személy kifejezője (Jézus Szíve-tisztelet).
1. A szentírásban a szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, nem lélektani, hanem egész emberi fogalom, ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. Az ószövetségben vannak olyan jövendölések, melyeknek messiási jellegét az újszövetség igazolja, s melyek a Messiás belső világáról prófétai képet adnak (Zsolt 40:7; Jer 30:31; Zsolt 22:15; 69:22).
Jézus Szívének átszúrása, és oldalának megnyitása, jelképezte e szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését, és a szentségek forrását és erejét.
2. Az egyházatyák a (Jn 7:37-38)-ra hivatkozva, Jézus Szívét az élő víz forrásaként jelölik meg ( v.ö Jn 4:13-14).
Két irányzat mutatható ki:
a). A kisázsiai irányzat egybekapcsolja a (Jn 7:37-38)-at és a (Jn 19:34)-et, és úgy látja, hogy a Jézus oldalából fakadó vér és víz közvetlen jelképe a keresztségnek és az Eucharisztiának, így az örök élet kegyelmének. Tehát az Egyház kegyelmileg mintegy Jézus oldalából született (Jusztinosz, Hierapoliszi Apollinaris, Ireneusz, Tertullianus, Ciprián)...
b). Az alexandriai irányzat inkább szellemi viszonylatban beszél Jézus Szívéről, mely a szellemi ismeret forrása és a szeretet, valamint a misztikus egyesülés alapja. E tételt nyugaton Szent Ambrus és Szent Ágoston is magáénak vallotta. A középkorban már kimutatható bizonyos körökben, különösen a német misztikusoknál (1250-1350) a kifejezett Jézus Szíve-tisztelet, melynek teljes kibontakozása Alacoque Szent Margit látomásaihoz kapcsolódik...
3. Ikonográfiai ábrázolása a középkorban alakult ki, és a szentképeken gyakori. A XV. századi német művészetben a megsebzett szívet rendszerint a szenvedés eszközeivel együtt ábrázolták (Ágostonos misekönyv kánonképe, Köln, Szem. Könyvtár, 1436). Más képeken a kéz- és lábsebek vagy a passió motívumai fordulnak elő (Ulm, Buxheimi oltár, 1500 k.). Jézus Szíve a szentségek forrása, ezért úgy is ábrázolták, hogy a megfeszített Krisztus szívéből áradó vért az angyal kehelybe fogja föl. A XVIII. század fő képtípusa Alacoque Szent Margit látomásai nyomán született: megnyitott, lángoló szív, melyből kereszt nő ki a szeretetből vállalt halál jelképeként (Márianosztra, pálos templom oltárképe). E forma megjelent sok monstrancián és Szent Vér ereklyetartón is...
- A XX. sz. végén Jézus Szívét elvontabban ábrázolják, vagy Jézus Szívéből fénysugarak áradnak (Kákonyi Asztrik OFM freskója Ságújfalun, Prokop Péter képei). Szent Fausztina látomásából született az Irgalmas Jézus-képe (Jézus Szívéből két fénysugárként árad az irgalmasság és a szeretet).
Szentiványi Károly: Novena, azaz kilencnapi ájtatosság Jézus szentséges Szívéhez... Veszprém, 1896.
- Jézus Szentséges Szívének kis breviáriuma. Kis zsolozsmák a hétnek minden napjára, a szentmise imáival. Az imák mind Szent Margit Mária életének és művének hiteles kivonatai. Fordította Reiner Irma. Budapest, 1921.
- Matheo atya: Jézus Szíve trónraemelése rendházakban és szerz. társulatokban. Szombathely, 1924.
- Jézus Szíve a szeretetnek lángtengere. Ima- és énekeskönyv, Szerkesztette Antal OCarm. /. kiad. Uo., 1927.
- Olvasó Jézus Szent Szívéről. Kunszentmárton, 1928.
- Jézus Szíve kis zsolozsmája. Átdoldozta és himnuszait versbeszedte Nagyfalusy Lajos. Budapest, 1935.
- Novena Jézus Szent Szívéhez. Írta Franz Hattler, összeállította Czékus Géza. Uo., 1942.
- Vajha engem megismernél, vagyis imák Jézus szentséges Szíve tiszteletére. 4. kiad. Rákospalota, 1943.
- Életünk és feltámadásunk. Engesztelő ájtatosság Jézus szentséges Szíve tiszteletére. Budapest, 1944. - Kirschbaum II:250. - Sachs 1980:173.
Jézus Szíve, Székesfehérvár, 1995. jún. 25. alkalmi kiadvány. - Megjelent rendszertelenül, jeles egyházi ünnepeken. Szerk. Kiss János plébános. Kiadó: Székesfehérvár-Vízivárosi Egyházközség.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
A Jézus Szíve-tisztelet
Isten emberré lett Fiának szívét megillető imádás része a hüposztatikus egység alapján (megtestesülés). A Jézus Szíve tiszteletben a teremtmény megváltásért adott hálája és dicsőítése fejeződik ki...
1. Története: A középkorban már kimutatható bizonyos körökben a kifejezett Jézus Szíve tisztelet, különösen a német misztikusoknál (1250-1350). Elmélkedésük anyaga az Énekek éneke: vagyis, hogy az Egyház Krisztus jegyese. Az Úrnapja és az Eucharisztia liturgikus tisztelete előmozdította a gondolatot, hogy Jézus újjászületik az ember szívében. A jezsuiták és a karthauziak átvették a Jézus Szíve tiszteletét, és elterjesztették az Egyházban. Eudes Szent János is buzgólkodott ebben. Itt kapcsolódtak be a Jézus Szíve tiszteletébe Alacoque Szent Margit látomásai (1673-75), melyekben Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, és a Szent Szív tisztelőitől engesztelést, a hónap első péntekjén szentgyónást és szentáldozást kért. A Jézus Szíve tiszteletének terjedésében nagy szerepe volt Alacoque Szent Margit gyóntatójának, a jezsuita Colombière-nek (Kolos, Szt). A felvilágosodás, illetve a jozefinizmus nem kedvezett a Jézus Szíve tisztelete terjedésének. Az 1814-ben visszaállított Jézus Társasága azonban ismét legfőbb tömegpasztorációs programjának tekintette, és a társadalmi szolidaritás és megbékélés, a szociális megújhodás orvosságaként hirdette meg a Jézus Szíve tiszteletét. Azóta alig van templom, ahol ne lenne jelen a Jézus Szíve tisztelete. Az Egyház hivatalos liturgiája mindaddig tartózkodó maradt, amíg a Jézus Szíve tiszteletének teológiája nem volt kidolgozva. 1765-ben engedélyezte XIII. Kelemen pápa (ur. 1758-69) a lengyel püspököknek, hogy bizonyos keretek között bevezessék Jézus Szíve miséjét és officiumát. IX. Pius pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. XIII. Leó pápa (ur. 1878-1903) 1899-ban hagyta jóvá a Jézus Szíve litániát az egész Egyház számára. XI. Pius 1928-ban a Miserentissimus Redemptor enciklikában már összefoglalást adott a Jézus Szíve tiszteletének teológiai alapjairól. XII. Pius (ur. 1939-58) a Haurietis aquas enciklikájával emlékezett meg a 100 évvel korábban bevezetett ünnepről. Főünnepe a pünkösd utáni 2. vasárnapot (úrnap nyolcadát) követő péntek (az egyházi év utolsó változó ünnepe). Ezenkívül, a Jézus Szíve tiszteletének ideje minden elsőpéntek, és a június hó (júniusi Jézus Szíve-ájtatosság)...
2. A Jézus Szíve tisztelete dogmatikai megalapozása a szentírásra megy vissza és a hagyomány adataira támaszkodott. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Ahogyan Szent Pál apostol arról beszélt, hogy ne szomorítsuk meg Isten Lelkét, úgy lehet szó Jézus engeszteléséről is. A Jézus Szíve tiszteletében magát az istenembert, Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogyan szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén, Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, amelyet áldozatul adott értünk. A szentírásban és a szenthagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal elménkbe idézi a megtestesülés titkát is. Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas arra, hogy a személyiséget a maga emberségében kifejezze. A szívben nemcsak Jézus emberi, hanem istenemberi szeretetének jelképét is látjuk, amely egyszerre tükrözi az Atya iránti, és az emberek iránti szeretetét. Mivel a Jézus Szíve tisztelete, a szíven keresztül, az isteni személyre vonatkozik, azért ezt a latreutikus, vagyis imádó kultusz körébe soroljuk...
3. A Jézus Szíve tisztelete megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszontszeretet, Krisztus követése és önmagunk felajánlása. Az engesztelés lényegében bekapcsolódás abba az engesztelésbe, amelyet Jézus, mint Főpap, az Atya elé visz, de az ellene elkövetett sértések jóvátétele is. Önmagunk felajánlása azt fejezi ki, hogy egyesülni akarunk aztal a szeretettel, amellyel Isten szerette a világot, és minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket, ennek érdekében tesszük és viseljük. Kerülni kell, hogy az ájtatosság elszakadjon a teljes istenembertől, és csak a szívre, mintegy jelképre irányuljon. Szent Margit volt az első, aki a Szent Szív különös oltalmába ajánlotta magát. E felajánlást később egészen napjainkig jámbor egyének és közösségek, városok és nemzetek követik. XI. Pius p. (ur. 1922-39) az Egyházat is Jézus Szíve oltalmába ajánlotta.
Forrás: Magyar Katolikus Lexikon
Megjegyzések
Megjegyzés küldése