Mindazok közt, kikre Éva megcsalatva bűnt hozott, És a bűnnel a halál és kárhozat leszármazott: Márián magán nem ejte Éva bűne csak sebet, Kit az ősi vétek ellen egy magas védpajzs fedett. Üdvözölt légy, feddhetetlen tisztaságú Szűzanya, Élet és erény leánya, Boldogasszony Mária! Tiszta vagy te, mint a harmat, mely egekből gyöngyözött. Sérthetetlen liliomként állsz a bűntövis között. Tiszta szűz te, akitől a másik Ádám teste lett, Ép virág, hibás gyökéren, mely hibátlanul eredt: Üdvözölt légy, ritka szépség, hervadatlan rózsafa, Melynek, Isten úgy akarván, Jézusunk lett bimbaja. Ó miképpen zenghetünk hát néked illő éneket, Bűnösök mi, kik szívünkön hordozunk oly sok sebet! Gyöngy mellé a sár nem illik, bűnt utál a szűz erény, Hogy figyelhetsz hát miránk te: éjszakára égi fény. Ó de tudjuk, hogy mihozzánk szűz szíved szerelme nagy, Hisz te irgalom szülője, s bűnösöknek Anyja vagy: Ó tekints le irgalommal, szent kegyelmek anyja, ránk. S bárha vétkezénk, nekünk is, bűnösöknek, légy anyánk...
(Zsid 3;13) Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen.