Amikor könyvet adnak ki, gyakran előfordulnak hibák. Ezeket a hibákat aztán egy mellékelt hibajegyzékkel korrigálják, amit errata-nak is neveznek. Ezt a módszert alkalmazhatjuk a hit-erkölcsi életünkre is...
Az Egyház szül bennünket befelé az örök életre, a szentségek kiszolgáltatása által, ezért az egyházat Anyaszentegyháznak is nevezzük. Az Egyház az Úrnő (2Ján 1:5), az Asszony (Ter 3:15) és az Anyánk (Jel 12:1)...
Ugyanakkor, az Egyház apostoli is, és az apostoli folytonosságon alapszik. Habár az Úr Jézus arra int, hogy csak egyvalakit nevezzünk Atyának, éspedig a mennyei Atyát (Mt 23:9), azért láthatjuk, hogy az Írás Atyának nevezi az Üdvözítőt is (Iz 9:5). Sőt, Szent Pál Timóteust lelki fiának nevezi (1Kor 4:17). Tehát, amint létezik testi atyaság, úgy létezik egyfajta lelki atyaság is. Lelki atya az, aki a kegyelem közvetítője valaki számára, az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása által.
Az a parancs, hogy tiszteljük atyánkat és anyánkat. Márpedig tudjuk, hogy a törvény nem szünik meg (Mt 5:17)...
(Mk 7:10) Mózes ugyanis azt mondta: ‘Tiszteld atyádat és anyádat’; és: ‘Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg’ (v.ö. Kiv 20:12; 21:17).
Tehát, az Egyház és az apostolutódok (valamint megbízottjaik, a presbiterek, azaz a mai papság) tisztelete kötelező. Nem megengedett ezeknek gyalázása. Amint Szent Pál is elhallgatott és szabadkozott (ApCsel 23:5), amikor megtudta, hogy a főpappal szállt szembe, úgy mi sem gyalázhatjuk az Egyházat és a papságot.
Ugyanakkor láthatjuk, hogy Szent Pál is néha szembeszállt az akkori egyház tévedéseivel, és azt is láthatjuk, hogy bizony egyházunk többször is tévedett már a történelem folyamán. Ilyen tévedések voltak pl. az arianizmus, a keleti nagy egyházszakadás, a keresztes hadjáratok, a geocentrikus világkép, az inkvizíció, stb. Ezek különböző tipusú tévedések voltak, különböző hatásokkal bírva a közösségre és az egyénekre.
Mi tehet egy krisztuskövető, aki ilyen tévedések közepette találja magát a maga idejében? Kezdje el gyalázni és átkozni az egyházat vagy a papságot? Ez bizony súlyos tévedés lenne, ami az egyén üdvösségét is veszélyeztethetné. Tehát egy dolog van, amit tehet: elkészíthet maga számára egy "errata"-t, és korrigálja a tévedéseket a saját életében.
Miben állhat manapság egy ilyen "errata"? Melyek azok a tévedések, amelyektől ma óvakodnunk kell?
1. A természetellenes szexuális élet elfogadása
- Isten, amikor megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette. A férfi és a nő lesz egy test, és ezt az egyesülést áldja meg Isten (Ter 1:27-28; 2:24).
- A szentírás tanusága szerint, az azonos neműek szexuális kapcsolata utálatos Isten előtt (Lev 20:13), istentelenség (Róm 1:24-28), és az ördögtől való szellemi perverzió következménye (Bír 19:22).
- A régi imakönyvekben, katekizmusban és katolikus lexikonban, a szodomia még égbekiáltó bűnként szerepel, de ez mára már kezd eltűnni az újabb kiadásokból.
- Ma már a Katolikus Egyházban megáldják a homoszexuális párokat (Fiducia Suplicans 31.), és az ilyen gyakorlatok elleni tiltakozásokat kulturális, emberi okokra vezetik vissza. Tehát, nem tartják azt, hogy Isten előtt bűn a homoszexuális életforma, hanem inkább az a gond, hogy bizonyos társadalmak világi törvényei és az emberek felfogása elítéli azt.
Mit tehetünk ebben a helyzetben?
- Az érintetteknek csakis az önmegtartóztatás a helyes út. Az a bölcsesség, ha az ember nem hagyatkozik emberi engedményekre, és Isten igéjének szigora szerint vezeti saját életét, hogy elnyerje az örök életet.
- Ha olyan templomba kerülünk, ahol a homoszexualitással büszkélkednek (Pride), azt dicsőítik (szivárványos zászló, szivárványos oltárterítő vagy miseruha), és ilyen párokat áldanak meg, azonnal távozzunk onnan, hogy ne legyünk részesei bűnüknek. Az ilyen templomot kerüljük.
- A homoszexuális személyek tisztelete nem jelentheti azt, hogy egyetértünk életformájukkal, és megnyugtassuk őket bűneikben. Ez idegen bűn lenne. Mindig jelezni kell feléjük, hogy szeretlek, tisztellek, de az életformáddal, amit nyilvanosan kiplakátolsz, nem értek egyet.
- A teremtő Isten az Ő teremtését áldja meg. Isten nem áldja meg azt, amit nem teremtett, és ami nem az Ő akarata szerint való. Hogyan lehet megáldani egy természetellenes kapcsolatot, a természetet teremtő Isten nevében? És hogyan lehet lehívni Isten áldását arra, ami előtte utálatos? Sehogy. Ezért aztán az ilyen dolog nem annyira eretnekség, mint inkább istenkáromlás.
2. A házasságtörés bátorítása
- Az Amoris Laetitia szépen megnyitotta az utat a házasságtörés elfogadása előtt. Már a 2014-es család szinóduson is a többség az elváltak és újraházasodottak szentáldozásban való részesítése mellett szavazott. Aztán norma lett, hogy a papnak kísérnie kell lelkipásztorilag ezeket a párokat, és eldöntheti, hogy szentségekben részesíti-e őket.
- Habár vannak templomi házasságok, amelyeknél nem jött létre a házasság szentsége, azonban az ilyen alacsony szintre engedett megkülönböztetés utat nyit sok szubiektív, elfogult és könnyelmű felmentésre.
- A házasság köteléke alóli szubiektív felmentések felbátoríthatnak sokakat arra, hogy könnyen elváljanak, és tagadva a házasságtörés bűnét, szentségekhez járuljanak, hogy még szentségtöréssel is tetézzék bűnüket.
Mit tehetünk ebben a helyzetben?
- Legyünk minden áron hűségesek házassági fogadalmunkhoz. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy nem voltunk eléggé érettek, hogy nem gondoltuk meg, hogy nem lehet a másikkal együtt élni, hogy a pap felmentett alóla, stb. Amit az oltár előtt megfogadtunk, azt tartsuk meg, mert Isten számonkéri majd.
- Ha pedig mégis olyanná fajult a házasság, hogy nem lehet már abban élni, akkor Szent Pál szerint, lehet külön is élni, de csakis egyedül és tisztaságban (1Kor 7:11). Ez nagy kereszt, de nem lehetetlen hordozni.
- Ha mégis házasságtörés állapotába került valaki, és nem tud belőle kikászálódni, mert a kapcsolatai már annyira odakötik, ne járuljon szentségekhez, hogy bűnét ne tetézze még szentségtöréssel is. Az ilyen imádkozzon és kérje kitartóan az Úrtól, hogy javíthasson az ő életállapotán. Van hatalma az Úrnak az istenfélőt megmenteni és helyes életállapotra vezetni.
3. A szinkretizmus munkálása
- A szinkretizmus felé vezető utat a Nostra aetate dokumentum nyitotta meg. Ezt folytatta 1986-ban az első assziszi világvallások imatalálkozója. Azóta már több ilyen találkozó volt, és több egyezmény, dokumentum született ebben az ügyben. Úgy néz ki, hogy egyházunk egyfajta spirituális anya és kikötő akar lenni minden más egyház és vallás hajója számára, egy evilági békesség nevében.
- Ez a spirituális vezető szerep, az igazság hirdetése nélkül, több veszélyt is hordoz magában: hogy egy Új Babilon, egy új szinkretista világvallás jön létre; hogy más vallásoknak nem hirdetjük többé az evangéliumot és a keresztény hitet; hogy megtagadjuk az Úr Jézust, mint egyedüli Üdvözítőt.
- A szinkretizmus munkálásával, az egység nevében, következtek továbbá az ilyen tévedések, hogy minden vallás Istentől való, hogy minden vallás egy út Isten felé és hogy mindnyájan tesvérek vagyunk.
- Hiába, hogy csak Ádámban, emberségünkben vagyunk testvérek, mivel a szinkretizmus a vallások konglomerátumát jelenti, ezért hát összemosódik az emberség szerinti testvériség a Krisztusban való testvériséggel. Habár csakis Krisztus által vagyunk Isten fogadott gyermekei (Ef 1:5), mégis azt hirdetik, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk.
- Fennáll az a nyilvánvaló következmény, hogy a szinkretizmus által megtagadjuk az Úr Jézus Krisztust, mint egyedüli Üdvözítőt és egyedüli utat Istenhez. Aki tagadja a Fiút, az tagadja az Atyát is. Aki pedig tagadja az Atyát és a Fiút, az nem ismeri a Szentlelket se (1Ján 2:22-23). Ez pedig azt jelentené, hogy az antikrisztus lelkére hallgatunk.
- Ugyanakkor, megjelentek a krisztusi tanítás és a más vallások bölcsességeinek ötvözései, amelyek súlyos káromlásokat és a veszedelmes eretnekségeket hozhatnak ránk.
- A szinkretista törekvések által beleeshetünk abba a hibába, hogy részt veszünk különböző pogány vagy keresztényellenes vallások szertartásain, és ezáltal súlyos botrány okozói lehetünk.
Mit tehetünk ebben a helyzetben?
- Habár minden jóakaratú emberrel együtt kell működnünk a közjó javára, ne akarjunk minden áron békességet a más vallásúakkal, hanem utasítsuk el tévelygéseiket.
- Minden körülmény között hirdessük, hogy Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia az egyedüli Üdvözítő, és hogy rajta kívül nincs üdvösség. Hirdessük az evangéliumot, a szentek hitét és a Krisztus Egyházanak egyedüli üdvösségszerző voltát, amely teljesen megvan a Katolikus Egyházban.
- Soha, semmilyen körülmény között ne vegyünk részt nem keresztény vallások szertartásain: se zsidó, se muszlim, se buddhista, se hindu, se taoista, se más pogány bálványimadó szertartásokon. Sőt, más keresztény felekezetek szertartásain se vegyünk részt, csak kivételes esetekben. Mi csak katolikus keresztény szentmise áldozaton vegyünk részt.
- Soha ne vegyítsük a szentírás igéit pogány vallások bölcseleteivel, mert a pogány bölcseketek tele vannak önmegvaltó emberi okoskodásokkal, sátáni bölcsességekkel és káromlásokkal.
- Az Úr Jézus, Isten egyszülött Fia, azért jött el a világba, hogy lerombolja az ördög műveit (1Ján 3:8), hogy kivezessen minket a sötétségből Isten világosságára (1Pét 2:9), és hogy szabaddá tegyen minket a bűntől (Jn 8:32). A szinkretizmus által visszatérnénk a bűn rabságába, a pogányság sötétségébe, és megnyítanánk lelküket a démonok előtt.
4. A teremtett világ dicsőítése
- Habár Péter és Pál apostolok még lebecsülően írtak a világ elemeiről (2Pét 3:11-12; Kol 2:8; 2:20; Gal 4:3), hangsúlyozva azok mulandóságát, manapság már egyre inkább teret kap az egyházi tanításban a teremtett világ dicsőítése. És hogyan is ne kapna, hiszen az ökológia a mai világ "szent tehene", hiszen nyakunkon a globális felmelegedés, a klímaváltozás és a sok természeti katasztrófa, és az ember örökké szeretne a földön élni...
- Az utóbbi egyházi írások, dokumentumok, mint pl. a Laudato si' vagy a Föld napjára írt levelek már-már természetimádó kifejezéseket használnak, mint pl. föld anya, aki szenved, sír, panaszkodik, stb. Assziszi Szent Ferenc Naphimnuszát is kiforgatják, hogy a teremtett világ dicsőítésére tegyék a hangsúlyt.
- Persze, hogy fontos ez a világ is, de a társadalmi, ökológiai és gazdasági problémák túlhangsúlyozásával beleeshetünk a földi életünkért való aggódás kelepcéjébe, amikor a tekintetünk az égiekről a földi dolgokra terelődnek, és a teremtő Isten helyett a teremtett világot dicsőítsük.
- A közös földi otthon ápolása és a minden áron elért békesség hangsúlyozása, egy elhomályosított képű Isten nevében, valami örökké tartó földi paradicsom ábrándját vetíti elénk. Nincs se otthonunk, se békességünk a földön Krisztus nélkül. Ha pedig valaki már Krisztusban van, és valóban krisztusi, az ki van engesztelődve Istennel, embertársaival, önmagával és a teremtett világgal is. Ennél többet az ember nem tehet. A krisztusi ember ösztökélés nélkül is óvja és ápolja a környezetet, de nem akar örökké itt élni a földön, hanem hazavágyik a mennybe, oda, ahol az Úr van.
- A teremtett világ túlzott dicsőítése természetimádáshoz vezethet, ami bálványimádás, amint azt láthattuk az Amazonas szinódus alkalmával is, a Pachamama földanya botrány esetében.
Mit tehetünk ebben a helyzetben?
- Tiszteljük a teremtett világot, de az ökológiából nem csinálhatunk vallást, és a természetet nem imádhatjuk (v.ö. ökológiai megtérés).
- Óvakodnunk kell, mert ahol ökológiáról és zöldekről van szó, ott megjelennek a természetimádók is. Ezek veszedelmes bálványimadók, varázslók, sámánok, boszorkányok, ördöngősök, sátánisták és mágiát gyakorlók, akik megkötözik a gyanútlan lelkeket, hogy megöljék és kárhozatba taszítsák őket.
- Vegyük tudomásul, hogy a természetet Isten tartja fenn, és Ő irányítja angyalai által, akik hol esőt, hol vihart, hol árvizet, hol jó időt, hol szárazságot, hol földrengést, hol nagy hideget hoznak ránk, érdemeink vagy bűneink szerint. Isten ad bő termést, szaporulatot, vagy szárazságot és dögvészt. Imádkozzunk és éljünk szentül, dicsérjük Istent, hogy jó időnk és bőségünk legyen.
5. Az ördög elrejtése
- Valamikor az exorcisták és az ördögűzés fontos elemei voltak az egyháznak. Mára egyre inkább csak érdekesség, filmtéma, vagy szenzáció egy ördögűző vallomása.
- Számos pap prédikácójából kivehető, hogy nem hisznek az ördög létezésében, mint valóságos személyben. Nemhogy az elkárhozott ördögi lelkek, a démonok munkáját nem ismerik, hanem még a bukott angyalok, vagyis a Sátán létezését sem hiszik el. Minden ördögi befolyást, megnyilvánulást, az ember pszihéjének tulajdonítják, és puszta képzelgésnek, vagy elmezavarnak állítják be.
- Az ördög elrejtése szorosan összefügg a hit megfogyatkozásával. Akik hisznek, azok ördögöket űznek az Úr Jézus nevében (Mk 16:27). Akik nem hisznek, azok mesének vagy pszihés betegségnek állítjak be az ördögi megnyilvánulásokat.
Mit tehetünk ebben a helyzetben?
- Hinnünk kell Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki legyőzte a bűnt és a halált, és aki a Szent Kereszten legyőzte a Sátánt.
- Meg kell ismernünk az angyaltant és a demonológiát, mert az angyalok, legyenek azok jók vagy gonoszak, Isten teremtményei, akárcsak mi.
- Tudatosítanunk kell, hogy az ördög egy valóság, hogy az mindig legalább egy, de lehet hogy sok személy, aki a legrosszabbat akarja nekünk, és aki ellen harcolnunk kell.
- Fel kell vérteznünk magunkat az ördög cselvetései ellen a kegyelem páncéljával és fegyverzetével (Ef 6:11). Ezek a hit, az ima, a szentmise, a szentírás, a szentségek és a szentelmények.
Higgyünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában (Jn 14:1), és hirdessük, hogy Ő az egyedüli Üdvözítő (ApCsel 4:12). Harcoljunk a szentek hitéért (Jud 1:3), és hirdessük Isten országának evangéliumát (Lk 8:1). Óvakodjunk az istentelenségtől, a test megfertőztetésétől és a bálvanyimádastól. Meg ne tagadjuk valamiképp az Úr Jézust szóval vagy magatartásunkkal. Álljunk ellene az ördögnek (Jak 4:7), aki minden áron el akar hitetni, és el akar téríteni pályafutásunktól, amelynek célja az örök élet koronájának megszerzése.
Ne várjuk azt, hogy az egyház változtasson, hanem változzunk mi magunk egy tökéletesebb életre...
Uram Jézus, hogyan is állhatnánk meg szent színed előtt. Minden nép sírva veri majd a mellét. Könyörülj rajtunk, hogy megállhassunk előtted. Ámen.
