Buzdítgató

Leoltottam a villanyt a szobában. Ekkor édesanyám mérgesen rámszólt: - Gyújsd fel azt a lámpát! Ülhetek még e leget a sötétben... Akkor nem értettem, hogy mit mond. Ma már értem... Elnézem az embereket: megszületnek, édes kisbabák, majd szép kisgyerekek lesznek. Aztán eltanulják a szüleiktől, a felnőttektől, meg az okostelefonokról a hiabavalóságot és a gonoszságot. Majd felnőnek... Az emberek tanulnak, dolgoznak, építenek, családot alapítanak... Mi a rossz ebben?... Ez az élet rendje. Aztan meghallgatják vasárnap Isten igéjét, a prédikációkat, de hétfőtől ismét önfeledten dobják magukat bele a hétköznapok iszapharcába... Telnek az évek, a gyerekeik felnőnek és megöregszenek. Van aki elválik, van aki betegeskedik, van aki özvegy és van aki mindig sikeres... De mindnyájan a halál felé közelednek. Az ember olyan, mint a fű. Egyhamar kivirul és egyhamar elszárad. Élvezi még a napsütést, fürödözik a kék tengerben, eszik-iszik és hajókörútakra jár. A másik nélkülözik, beteges, szenved és má...

(2) Bár e csodát, hitünk titkát, elménk föl nem foghatja, de biztosít az igaz hit, melyre Jézus taníta. R. (3) A keresztfán haldokolván rejlett csak az istenség, itt elrejtve és elfedve istenség és emberség. R. (4) Orvosságát, tisztulását lelkünk itt feltalálja, e nagy Szentség az üdvösség bőséges kútforrása. R. (5) Szelíd Bárány! a keresztfán áldozatunk te lettél, és ezáltal szent Atyáddal nekünk békét szereztél. R.

Hiszek Jézus szentséges szívében, És mindent átölelő nagy szeretetében. Hiszek a lelkeknek szent közösségében, Hiszek a szeretet végső győzelmében.

Mindazok közt, kikre Éva megcsalatva bűnt hozott, És a bűnnel a halál és kárhozat leszármazott: Márián magán nem ejte Éva bűne csak sebet, Kit az ősi vétek ellen egy magas védpajzs fedett. Üdvözölt légy, feddhetetlen tisztaságú Szűzanya, Élet és erény leánya, Boldogasszony Mária! Tiszta vagy te, mint a harmat, mely egekből gyöngyözött. Sérthetetlen liliomként állsz a bűntövis között. Tiszta szűz te, akitől a másik Ádám teste lett, Ép virág, hibás gyökéren, mely hibátlanul eredt: Üdvözölt légy, ritka szépség, hervadatlan rózsafa, Melynek, Isten úgy akarván, Jézusunk lett bimbaja. Ó miképpen zenghetünk hát néked illő éneket, Bűnösök mi, kik szívünkön hordozunk oly sok sebet! Gyöngy mellé a sár nem illik, bűnt utál a szűz erény, Hogy figyelhetsz hát miránk te: éjszakára égi fény. Ó de tudjuk, hogy mihozzánk szűz szíved szerelme nagy, Hisz te irgalom szülője, s bűnösöknek Anyja vagy: Ó tekints le irgalommal, szent kegyelmek anyja, ránk. S bárha vétkezénk, nekünk is, bűnösöknek, légy anyánk...

  (2) Fölséges az Isten, por előtte minden, por a föld, por az ég is. Mik a földön élnek: mint a szegény féreg. Szeret ő, szeret mégis. FELAJÁNLÁSRA: (3) Fiát adta értünk őbenne remélünk, főpapunk ő lett nékünk. Áldozatunk ő lett, s érte, Uram, tőled reméljük üdvösségünk. (4) Hatalmas az Isten, énekelje minden, ég és föld, imádjátok! Közeleg az égből, dicsőséges fényből, szent neve legyen áldott!

Jöjj, Szentlélek Úristen, áraszd reánk teljesen mennyből fényességedet, mennyből fényességedet!   R)  Jöjj el, jöjj el,        jöjj el, jöjj el,        jöjj, Szentlélek Úristen! Jöjj el, árvák gyámola, jöjj el, szívünk orvosa, oszd ki égi kincsedet, oszd ki égi kincsedet!  R) Jöjj el, lelki vigaszunk, testi, lelki gyámolunk, érezzük bőségedet, érezzük bőségedet!  R)

Manapság a katolikus keresztények mindenféle részletkérdések fölött vitatkoznak és a kevésbé lényeges dolgokra figyelnek. Pedig hát a dolog nagyon egyszerű. Az igazság nem egy állítás, hanem egy személy. És ez a személy nem más, mint az Úr Jézus Krisztus, az élő Isten Fia. Minden csakis Őbenne nyer értelmet, és a világ sem létezhet nélküle.  Ő a világ teremtője. Őáltala, Ővele és Őbenne áll fenn a világmindenség. Minden látható és láthatatlan Benne foglaltatik össze és Őérte létezik... (Kol 1:14-20) Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát.  Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte.  Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett.  Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.  Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben....