Manapság a katolikus keresztények mindenféle részletkérdések fölött vitatkoznak és a kevésbé lényeges dolgokra figyelnek. Pedig hát a dolog nagyon egyszerű. Az igazság nem egy állítás, hanem egy személy. És ez a személy nem más, mint az Úr Jézus Krisztus, az élő Isten Fia. Minden csakis Őbenne nyer értelmet, és a világ sem létezhet nélküle. Ő a világ teremtője. Őáltala, Ővele és Őbenne áll fenn a világmindenség. Minden látható és láthatatlan Benne foglaltatik össze és Őérte létezik...
(Kol 1:14-20) Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.
De ma ezt az Egyet akarják eltörölni, Aki által a világ létezik, és egy bizonyos hamis béke nevében csak egy vallásalapítónak akarják beállítani. Azt akarják, hogy Jézus Krisztus álljon be a sorba Mohamed, Buddha, Confucius mellé, illetve mögé. Azt az egyetlen egy fenntartó, égbenyúló fonalat akarják elvágni, amely az egész világot tartja, hogy aztán az lezuhanjon a mélységbe és a homályba. De Isten ezt nem fogja megengedni, és amikor azt mondogatják, hogy béke meg biztonság, akkor jön majd el az égi beavatkozás, mert nincs békesség a hitetleneknek...
(1Tessz 5:3) Amikor azt mondogatják: „Béke és biztonság”, akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom, és nem lesz menekvés számukra.
(Iz 57:21, Károli) Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek! (Iz 48:22)
A gonosz mindent elkövet majd, hogy a végső napokban a hitet elsorvassza és megfogyatkoztassa a földön, de ennek ellenére az Úr Jézus evangéliuma terjedni fog az egész világon...
(Lk 18:8) Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
(Mt 24:14) Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.
Feltámadása után az Úr Jézus felment a mennybe, de azt mondta apostolainak, hogy velünk marad mindenkor. Veletek vagyok a világ végezetéig - igérte mindnyájunknak - és igéretét be is tartja a Szentlélek által, leginkább a legméltóságosabb Oltáriszentségben...
(Mt 28:20) Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.
(Lk 22:19) Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!"
Ezt a szent és egyetlen, életet adó jelenlétet akarja kiiktatni a gonosz mindenféle fordolattal. Az élet, az úton haladva, az igazságon keresztül jut el hozzánk. És ez a három egy, a Jézus Krisztus, Aki meghalt értünk, de feltámadt és ott ül az Atyának jobbján. A gonosz a szentmise ellen támad, és be akarja szüntetni a legszentebb áldozat bemutatását...
(Jn 14:6) Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.
(Lk 17:22) A tanítványoknak pedig ezt mondta: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni."
A világosság és a sötétség közötti harc (Ter 1:4) csúcsa akkor következik be, amikor egy rövid időre beszüntetik az áldozatbemutatást. A Katolikus Egyház Katekizmusa világosan ír az egyház utolsó napjairól (KEK 675), amikor az egy utolsó nagy megpróbáltatáson megy keresztül. Az írások is egyértelműen szólnak arról, hogy egyszer majd három és fél évig megszűnik az áldozatbemutatás...
(Dán 9:27) Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.” (Dán 7:25; 12:7)
(Jel 11:3) Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve.
(Jel 12:6) Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészített helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.
1260 nap az három és fél év, mert 1260:30 = 42 hónap..
De a világ nem lehet meg Jézus Krisztus nélkül. Így, amikor a legszentebb áldozat helyére a gyalázatos bálvány kerül, az a pusztító utálatosság, akkor fog eljönni az Úr, hogy elsöpörje a gonoszt szája leheletével...
(Mt 24:15-16) Amikor tehát látjátok, hogy a pusztító gyalázat, amelyről Dániel próféta beszélt, ott áll a szent helyen – aki olvassa, értse meg! –, (Dán 9,27) akkor azok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe.
(2Tessz 2:8) Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.
Szerintem a dogmáknak és a teológiai eszmefuttatások ideje lejárt. Ezek az Egyház fejlődési és növekedési korszakának voltak eszközei. Most már egyre inkább csak az Úr Jézus Krisztus személye, az Ő Szent Neve és az Ő evangéliuma szamít. Az Úrnő (2Ján 1:1), vagyis az Egyház, az Oltáriszentség által, ami az Egyház szíve és a Szűzanya Mária által áll majd meg szilárdan a küzdelemben, amint azt Bosco Szent János is megjövendölte...
(Dán 12:11-12) Attól az időtől, hogy megszűnik az örökkön égő áldozat és felállítják a vészthozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap telik el. Boldog, aki kitart és eléri az ezerháromszázharmincötödik napot!
Érdekes, hogy az 1260 naptól az 1335 napig 75 nap van. Ma azt láthatjuk, hogy amerikai elnökválsztás lezárulása után, a régi elnök még 75 napig marad a hivatalában. Vajon ez egy véletlen hasonlóság? Úgy néz ki, hogy lesz egy 30 napos és utána egy 45 napos rettenetes időszak, amikor ezek a dolgok megtörténnek. De talán nem az a dolgunk, hogy mindent pontosan ismerjünk...
Az Úr Jézus Krisztus nélkül a világ nem létezhet. Nélküle minden a homokba hullna vissza, a bolygók elhagynák pályájukat és az univerzum elemei szétesnének. Amikor már nem lesz Oltáriszentség a földön, akkor Ő maga jön el személyesen dicsőségben. Marana tha! - Jöjj el Uram Jézus!...
Tehát buzduljunk fel a tanuságtételre. Hirdessük az Úr Jézus Szent Nevét a földön. A Szűzanya Mária által gyűljünk a legméltóságosabb Oltáriszentség köré, hiszen a sasok is a test köré gyűlnek. Azok pedig mi vagyunk, akik a szentek hitével (Jud 1:3) szárnyalunk...
(Lk 17:37) Erre megkérdezték tőle: "Hol lesz ez, Uram?" Ő azt felelte nekik: "Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is."
(Iz 40:31) De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.
Ha leheleted érzem
Ha tarkómon érzem forró leheleted,
Hivogató szavadra sasszárnyra kelek,
Játszva körözök, magassan ívelek,
Felhőket borzolva könnyedén lebegek.
Selymes zöld mezők, oly messze lent vagytok,
Lankás domboldalak mögöttem maradtok,
Csodás-félelmetes magas röpülésem,
Furcsán keveredő öröm és félelem.
Amint a rettegés csudámat fojtja,
Lassan szintet veszít hitem szárnyalása,
Hiába próbálok magassan röpülni,
Nincsen már erőm újra emelkedni.
Eleggé küzdök inamszakadtából,
Feszítem hátam s karom a javából,
Csakis leheleted, ami felemelhet,
Segítő kegyelmed adhat erőssséget.
Ha tarkómon érzem forró leheleted,
Elhagyja a rettegés s a félelem szívemet,
Akkor se néznék vissza, le a földre,
Ha fehérre festené a tejútnak föle.
Nem gondolok többé már a földi gondra,
Nem tekintek többé életre s világra,
Csak fölfelé nézek, egyedül csak Terád,
Vágyódva célzom meg szent trónod jobbját.
.jpg)
.jpg)
