Ugrás a fő tartalomra

Gyászba borult Isten csillagvára

Gyászba borult

  1. Gyászba borult Isten csillagvára,
    függönyt vontak mennynek ablakára.
    Meghalt, meghalt a szeplőtlen Bárány,
    vértől ázott szent kereszt oltárán.
  2. Temetésre lejő a mennyország,
    könnyben áznak az angyali orcák.
    Sír, zokog a fiavesztett gerle,
    égig ér a Szűzanya keserve.
  3. Édes fiam, édes nevelésem,
    búcsúzásom most tetőled veszem.
    Jaj, mikor két szívnek meg kell válni,
    keserűvé szokott a méz válni.
  4. Ó, keresztfa szép, piros almája,
    hű szerelmem drága oltoványa,
    nagy kínt látott, meghalt boldogságom,
    szűz tejemmel öntözött virágom!
  5. Gyönge tested talpadiglan véres,
    az én lelkem nagy gyötrelmet érez,
    mint Tégedet a kegyetlen dárda,
    az én lelkem mélyét is átjárja.
  6. Bánat árja bekerített engem,
    feneketlen tenger nagy keservem.
    Meghajolva, mint a szomorú fűz,
    sóhajtozik, óhajtozik a Szűz.
  7. Bús fejemet, ó, jaj, kire hajtsam?
    Jézusom, ki könyörül meg rajtam?
    Honfitársid hóhérok levének,
    bár keblembe eltemethetnélek!
  8. Öltözzön ma az öröm is gyászba,
    jaj, kínok közt nézek fel rád, gyászfa!
    Ó, hajolj le, szentséges terheddel,
    magzatomat éntőlem ne vedd el!
  9. Leszakítják a vérfa gyümölcsét,
    s édesanyja karjára helyezték.
    Oly panaszban olvad fel fájdalma,
    a kőszikla megrepedne rajta.
  10. Nyílj meg, nyílj meg, ajkak szép rózsája,
    csókjaimnak édes harmatára! 
    Ó, ölelj meg, átlyukasztott szent kéz,
    mely segítni volt mindig engem kész!
  11. Kelj fel, kelj fel, borulj a nyakamba,
    kelti Jézust Libanon galambja.
    Kelti, kelti, de szavát nem adja,
    véres haja vállaira fagyva.
  12. Majd a testét koporsóba zárják,
    ráfolyatja Mária könnyárját.
    Szól zokogva az egek harangja,
    mennyet, földet végig sírja hangja.
  13. Sírba tették jaj közt a koporsót,
    Máriának szíve sírt, szorongott,
    panaszával a szent város bétölt,
    megindula sorsán az ég és föld.
  14. Éles tőr dúl a szent Szűz keblében,
    mind a hét seb megújul szívében.
    Gyötrelmében tán összeomolna,
    ha nem fogná sírva szent Magdolna.
  15. Élet Ura, meghaltál üdvünkre,
    a sátánnak országa most dőlt le.
    Szűz Anyának fájdalmit tekintsed,
    add meg nekünk szép, mennyei kincsed!

Forrás: szöveg + audió ( népi változat)

Egyházi:




Megjegyzések