A Szentlélek gyümölcsei: az önmegtartóztatás

Aki hisz az Úr Jézusban és megtér, vagy talán csak egy erkölcsösebb életre vágyik, előbb-utóbb eljut az önmegtartóztatás kérdéséhez. Sokan úgy gondolják, hogy az önmegtartóztatás akarat kérdése, és az, az akaraterő feljesztésére is való. És van benne valami, mert a Fájdalmas rózsafűzér bekezdésében így imádkozzuk: Aki akaratunkat tökéletesítse...

Azonban, az emberi akarat önerőből való fejlesztése olyan, mint az elvek megtartása. Valaki pedig egyszer azt mondta: Az elvek megtarása olyan, mint az ember vizelete: mindenki addig tartja, ameddig bírja. Tehát az önmegtartóztatás, alapjában véve, nem akarat kérdése, hanem az a szeretetből fakad.

Az Úr Jézus annyira szeretett minket, hogy önmagát adta értünk, kínhalált szenvedett a kereszten és megváltott minket a halálból. Őt nem fogták el csak úgy, Ő nem csak az akkori gonosz zsidók áldozata volt, hanem Ő saját akaratából adta át magát a kereszthalálra. Amikor pedig ott volt a kereszten megfeszítve, azzal provokálták, hogy ha Ő a Messiás, Izrael Királya, akkor szálljon le a keresztről...

(Mt 27:42) Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.

Ő leszállhatott volna a keresztről, mert megvolt hozzá a hatalma, de fenn maradt, hogy beteljesítse a Megváltást (Jn 19:30). Az irántunk való nagy szeretete által tartóztatta meg magát, és a kereszten maradva, kínhalált szenvedett értünk. Sokan, sokféleképpen magyarázzák, hogy mitől szenvedett leginkább az Úr Jézus: van, aki a testi fájdalmakat emeli ki, és van, aki a világ bűnei által, misztikus módon okozott nagy keresztet emeli ki. Azonban ott volt az Úr Jézus óriási önmegtartóztatása, amely által fenn maradt a kereszten, hogy értünk kínhalált szenvedjen. Az Úr Jézusnak megvolt rá a hatalma, hogy leszálljon a keresztről. Ezt akarta elérni a világ fejedelme (Jn 14:30), hogy meghiúsítsa a megváltást, és ezt szajkózták a zsidók is a kereszt alatt, akik az ördög fiai voltak (Jn 8:44; 1Ján 3:10). Ha Isten Fia vagy, mentsd meg magad, szállj le a keresztről, és akkor elismerünk téged (Mt 27:40).

Az Úr Jézus örökké Úr (Jn 13:13), és mindig ura volt az eseményeknek. Názáretben az Úr Jézust meg akarták ölni, mert nem beszélt a nép szája íze szerint. Megragadták, kihurcolták a városból a szakadék szélére, hogy letaszítsák onnan, de Ő, mivel úgy akarta, átment közöttük és eltávozott. Hogyan?...

(Lk 4:29) Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a peremére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt köztük, és eltávozott.

Az Úr Jézus belelátott az emberek gondolataiba, és azok olyanok voltak neki, mint egy nyitott könyv...

(Mt 9:4) Jézus látta gondolataikat és így szólt: „Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben?"

Amikor felment Jeruzsálembe, ott is el akarták fogni, de nem tudták, mert Ő nem engedte meg, mivel még nem jött el az Ő órája. Hogyan?...

(Jn 7:30) Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.

Az Úr Jézus, az Ő isteni természete szerint, teljesen ura volt az eseményeknek és a Megváltás történetének. Az Úr Jézus önként ment a kereszthalálra, és önként maradt fenn megfeszítve a kereszten, önmegtartóztatása által, mígnem be nem teljesedett a megváltás műve. Ő önként tette le az életét, hogy aztán, feltámadásban, újra felvegye azt...

(Jn 19:30) Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

(Jn 10:17) Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem életemet, hogy ismét fölvegyem.

Tehát az önmegtartóztatás ősmintája a megfeszített Úr Jézus Krisztus szeretete a kereszten. Nem saját akaratunk erejéből kell gyakorolnunk az önmegtartóztatást, hanem az Úr Jézus iránti szeretetből. Az önmegtartóztatás nem egy akaraterőt fejlesztő gyakorlat, hanem a Szentlélek műve, Aki megadja a szívünkbe a Krisztus iránti szeretetet.

Az ember önmagától képtelen hosszútávon önmegtartóztató életet élni. A Sátán nagyon ért ahoz, hogyan kísértse meg az embert, hogy az feladja elveit, és kiessen a jó elhatározásának akaratából...

(1Kor 7:5) Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni.

A Szentlélek ajándéka az istenszeretet. Hiszen Isten előbb szeret minket, hogy mi viszontszerethessük Őt. Aki pedig szereti a Fiút, az szereti azt, Aki elküldte Őt a világba...

(1Ján 4:19) Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

(Jn 14:9) Jézus így válaszolt neki: Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát. 

(Jn 5:23) ...hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.

Tehát az önmegtartóztatás forrása az Úr Jézus Krisztus iránti szeretet, amelynek lángja ott lobog a krisztuskövető szívében. Ez a szeretet sarkallja aztán arra, hogy Urát és Mesterét utánozva, megfeszítse magát ennek a világnak és a testi élvezeteknek...

(Róm 6:11) Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban.

(Róm 12:1) Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti észszerű istentiszteletetek.

(Kol 3:5) Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás

Tehát az önmegtartóztatás nem emberi erőlködés eredménye, hanem a Szentlélek gyümölcse, amely egyszer csak megterem a keresztény ember szívében és életében...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény.

Ma sokan vitatkoznak az erkölcsről, az önmegtartóztatásról, a cölibátusról, stb. Más mércéket akarnak felállítani és megszabni. Legyenek megházasodott papok, legyen női papság, legyen elismert homoszexuális szeretet, stb... De senki sem állíthat más mércét, mint amit az Úr Jézus állított, az Ő igéje által és a választott apostola, Szent Pál szavai által...

(Tit 1:7-9) A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, inkább vendégszeretőnek, jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartóztatónak, aki helytáll a hiteles tanítás megbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen bátorítani is, és azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni.

Kérjük a Szentlelket nap mint nap, hogy növekedjünk az Úr Jézus szeretetében. Dédelgessük szívünkben az Úr Jézust, és gyönyörködjünk Benne mindekor. Minden nap találjunk okot arra, hogy még jobban szeressük Őt. Ez a szeretet vezet el majd az önmegtartóztatásra, ami nem önmagáért van, hanem az Úr Jézusért.

Jézusom bízok Benned! Imádlak, magasztallak, dicsöítlek és mindenek fölött szeretlek Téged. Ámen.

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A Szentlélek gyümölcsei: a békesség

A békesség az a külső béke, ami az ember belső, lelki békéjéből származik. Az emberben akkor van belső, lelki béke, ha elérte a hármas megbékélést. Ez a három a következő: megbékélés Istennel, megbékélés embertársainkkal és megbékélés önmagunkkal.

1. Megbékélés Istennel

Az eredeti bűn miatt elveszítettük az Istennel való közösséget, és az őskígyó cselvetése miatt (Ter 3:5), Istennel ellenkező lett a mi lelkületünk. Az ember, önmagától nem volt képes megszüntetni ezt a ellenségeskedést, ezért Isten Szent Fiát küldte el (Róm 8:3; Zsid 20:5), hogy a bűnbe esett embert kiengesztelje önmagával. Isten Szent Fia, az Úr Jézus Krisztus, az Ő kereszthalálával szerzett kiengeszelődést nekünk és békességet Istennel...

(Róm 5:10) Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődtünk Istennel Fiának halála árán, most, miután kiengesztelődtünk, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által.

(Kol 1:19-20) Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett.

Mi az Úr Jézusba vetett hit által részesülünk eme békességből, és azáltal, hogy kiengesztelődtünk Istennel, az Ő gyermekeivé váltunk és bízalommal mondjuk Istennek a Szentlélek által, hogy: Abba, Atyám (Gal 4:6).

2. Megbékélés embertársainkkal

A hitet megtérés kell, hogy kövesse, mert már elközelgett a mennyeknek országa...

(Mt 3,2; 4:17) „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.”

A megtérés a bűnök belátásával, a bűnbánattal és a kölcsönös megbocsájtással valósúl meg. Amint a zsidók kimentek a Jordán folyóhoz Keresztelő Jánoshoz és megvallották bűneiket, úgy nekünk is el kell mennünk a gyóntatószékbe, és meg kell vallanunk bűneinket...

(Mk 1:5) Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban.

De ha nekünk megbocsátanak, akkor mi is meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek. És ha mi nem bocsátunk meg az ellenünk vétkezőknek, akkor nekünk se bocsátanak meg. Akkor pedig oda a békesség...

(Mt 6:15) De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

Ezután, a megtérés, tetteink megjobbításával teljesedik ki, mert megteremjük a bűnbánat méltó gyümölcsét...

(Mt 3:7-8) Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!

3. Megbékélés önmagunkkal

A megbékélés Istennel és embertársainkkal megbélélést kell hozzon önmagunkkal is. Önmagunknak is meg kell bocsássuk a mi tévedéseinket és mulasztásainkat. Ez a megbékélés arra vezet, hogy elfogadjuk önmagunkat úgy, ahogy vagyunk, csak annyi lelki, testi és anyagi javakkal és képességekkel, amennyi nekünk adatott. Elfogadom, hogy csak ennyire vagyok szent, hogy csak ennyire vagyok erős, hogy csak ennyire vagyok tehetős. Amint az alázatosság litániája mondja: "csak olyan szent legyek, amilyen a Te kegyelmedből telik tőlem", vagy amint Szent Pál írta: 

(Róm 12:3) A nekem adott kegyelemnél fogva azt mondom mindegyikteknek: senki se becsülje magát kelleténél többre, hanem gondolkodjék magáról mindenki józanul az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint.

Az önmagával ki nem békült ember folyton zsörtölődik, és nincs kiengesztelődve sem embertársaival, sem Istennel. Az ilyen előbb-utóbb megbetegíti önmagát, és felüti fejét nála valami autoimmun betegség, demencia, vagy más valami más degeneratív betegség.

A békesség Lelke

A belső béke, a békesség, a Szentlélektől van, és a békesség Lelke tölti el azokat, akikre rászáll és, akik méltók rá...

(Mt 10:13) Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok.

(Jn 20:21-22) Aztán újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” És miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!"

A kommunizmus idején, nyolcadikos koromban lettem titkon elsőáldozó. Amikor elmentem felkészítőre a plébániára, az öreg esperes úr betessékelt egy csupasz szobába. Csak egy íróasztal volt benne, meg két szék. Na még ott volt falon a feszület is, meg egy szentkép. Az ablak le volt sötétítve, mert az utcára nézett. Leültünk, és az öreg esperes, az ő jóságos beszédével, elkezdett magyarázni nekem valami istenes dolgokat. Én alig jegyeztem meg valamit a szavaiból, mert amint elkezdett beszélni, egy csodálatos, bizsergő, jóleső békesség szállt le rám. Csak erre a jó érzésre tudtam figyelni, és arra gondoltam, hogy örökre ott tudnék maradni. Sajnos az óra hamar letelt, és az esperes úr a kezembe nyomott egy hittankönyvet, hogy azt olvassam ki, de feltétlenül vigyem majd vissza neki. A könyv még ma is ott van a polcomon... Amikor kijöttem a plébániáról, még néhány percig éreztem ezt a jóleső érzést, de aztán az utca zaja hamar kitörölte belőlem. Soha sem felejtettem el ezt a békesség érzést, és mindig eszembe jut, amikor megtapasztalom a Szentlélek kiáradását...

Uram Jézus! Köszönöm, hogy nekünk adtad a Te drága békédet. Hála és dicsőség legyen Neked most és mindörökké. Ámen.

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A Szentlélek gyümölcsei: a szelídség

Tamás József ny. római katolikus segédpüspök, 2025. december 12., 17:34

A szelídség is a szeretet egyik megnyilvánulása. Szelídnek mondjuk azt az embert, akiben nincs rosszakarat, nincs bosszúállás, durvaság. A szelíd lelkű ember még az ellenféllel szemben is a jóakaró szeretetet tanúsítja. A lelkiállapotnak ebben a szabadságában mindent eltűr, elvisel, mindent elhisz, mindent remél (1Kor 13,7). Az elszenvedett jogtalanság miatt sem indul fel. A tengerben levő sziklához hasonlít, melyen a hullámok megtörnek. 

Isten legsajátosabb tulajdonsága a szelídség. Nem ok nélkül jelent meg Mózesnek égő csipkebokorban, Illésnek a szél zúgásában. Nem ok nélkül mutatkozott a Szentlélek galamb képében. Nem ok nélkül jövendölték a próféták az eljövendő Megváltót Isten Bárányának. Joggal mondja tehát Jézus nekünk: „tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok” (Mt 11,29). Szelíddé kell lennem nekem is, életem gyümölcsei között ott kell, hogy legyen ez is. 

Faludi Ferenc jezsuita költő írja: „Isten, amikor megteremtette az állatokat, mindeniknek adott valamilyen fegyvert. Az egyiknek öklelő szarvat, a másiknak körmöket, a harmadiknak mérget, a negyediknek tüskét testére és így tovább. Az embert azonban fegyvertelenül hagyta, hogy senkinek se ártson.” Igen, így van! Mégis sokszor vadabbak vagyunk, mint az állatok. Nincs szarvunk, de jobban tudunk döfni, mint ők; nincs méregzacskónk, és mégis jobban el tudjuk mérgesíteni a helyzeteket, mint ők; nincsenek tüskéink, és mégis jobban tudunk szúrni, mint ők; nincsenek fullánkjaink, és mégis mélyebbre tudjuk szúrni, mint ők.  

Az ember valóban olyan tud lenni, mint egy pohár: óvatosan kell vele bánni, nehogy eltörjék, Olyan vagyok, mint a varjú: rögtön károgok, ha megriasztanak. Olyan vagyok, mint a kígyó: azonnal megmarom a másikat, ha a közelembe kerül. Olyan vagyok, mint a sündisznó: ha hozzám érnek, máris tüskéim eresztem a másik felé. Olyan vagyok, mint a méh: fullánkomat eresztem a másikba, ha kell, ha nem. Lehet, hogy ilyen vagyok, ilyennek érzem magam, de akkor még nem vagyok igazi értelemben vett ember, akkor még a Szentlélek gyümölcse nem termett meg bennem. 

Mózes nem volt természetszerűleg szelíd. Haragjában agyonütött egy egyiptomit. Amikor látta, hogy Izrael fiai hogyan fordulnak el Istentől, annyira indulatba jött, hogy összetörte a kőtáblákat és vérfürdőt rendezett. Mégis szelíddé lett, annyira, hogy a Sir 45,4 szelídségét dicséri: „Megszentelte, mivel hűséges volt, és szelíd.” Szent Pál a megtérése előtt éppenséggel nem volt szelíd. Kegyetlenül és brutálisan bánt el a kezébe került keresztényekkel. Fanatikus, egoista, vakbuzgó volt. Amikor azonban meleghangú, szívélyes levelét írja a galatákhoz, akkor már ezt tudja írni: „a lélek gyümölcse: kedvesség, jóság, szelídség”. Szalézi Szent Ferenc sem volt kezdetben valami szelíd ember, de annyira azzá lett, hogy az őt sértegetőknek el tudta mondani: „ha az egyik szememet ki is tépi, a másikkal még mindig barátságosan fogok önre nézni”. Én sem születtem szelíd báránynak. Nem vagyok olyan, mint a ma született bárány, de azzá kell lennem. Meg kell szelídítenem magam. Már tettem-e ezért valamit? Próbálom-e letördelni szarvaimat, próbálom-e levágni körmeimet, próbálom-e kifakasztani méregzacskóimat, próbálom-e kitépni tüskéimet? Meg kell tennem, különben úgy járok én is, mint a méh, ami megcsíp. A szúrás fáj ugyan az embernek, de még inkább a méhnek, a szúrás következtében elpusztul. Ó, te, Isten embere, törekedjél igazságra, jámborságra, hitre, szeretetre, szelídségre (1Tim 6,11). 

Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te szíved szerint!

Forrás: Hargita Népe

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A Szentlélek gyümölcsei: a hűség

Tamás József ny. római katolikus segédpüspök, 2025. december 5., 20:44

A lelki életnek ez a gyümölcse nem más, mint kitartás kötelességeink, ígéreteink, elveink, eskünk, meggyőződéseink mellett. Aki hűségesen megteszi mindennapi kötelességeit, aki hűségesen beváltja ígéreteit, aki hűségesen beváltja adott szavát, akit könnyen nádszálként nem dobál ide-oda az élet szele, az igazi nagy szent. Az Istenhez vált hasonlóvá, akiről azt mondja a Szentírás: „Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, igaz és egyenes” (MTörv 32,4). – Jézushoz vált hasonlóvá, akiről azt mondja a Jel 3,14: „hűséges tanú”, annyira hűséges, hogy „önmagát nem tagadhatja meg” (2Tim 2,13). Érthető, hogy az Isten miért kívánja meg a hűséget tőlünk, amikor a Jel 2,10-ben így szól: „légy hű mindhalálig”.

Számunkra ez a kívánság annál sürgetőbb, minél inkább tapasztaljuk annak hiányát. Ki nem tapasztalná azt? Az ószövetségi bölcs azt kérdi: „Megbízható embert ki talál?” (Péld 20,6). – Kérdése nem jogtalan még ma sem. Nemeshegyi Péter jezsuita mondja, mintegy jellemezve a mai világunkat: „A mai világban nincsen ázsiója a hűségnek. Könnyen szegik meg az emberek szent ígéreteiket.”

A hűséggel kapcsolatban most két dolgot szeretnék kiemelni: legyek hűséges a kis dolgokban. Az ember általában a kis dolgokat leértékeli. Kicsiség az egész – szoktuk mondani a mindennapi életben. Pedig sok kicsi sokra megy. Sok kicsi dologból tevődik össze életszentségünk mozaikképe. Ezt Jézus nagyon határozott szavakkal fejezte ki: „Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű, aki pedig hűtlen a kicsiben, az hűtlen a nagyban is” (Lk 16,20). A kis hűtlenségek olyanok, mint a moly, amely észrevétlenül, lassan-lassan tönkreteszi a ruhát. Nem szabad leértékelnem a kis dolgokat, a mindennapi apró kötelességeket. Ne nagy dolgokról, egeket rengető cselekedetekről álmodozzam, mert aki ilyenekről álmodozik, az valójában semmit sem csinál. Egy jezsuita fráterről olvastam, hogy halálos ágyán magához kérte azt a tűt, amellyel egész életén keresztül varrogatott. Amikor kezébe adták, áhítattal megcsókolta és azt mondta: ez számomra a mennyország kulcsa. Míg a többiek tanítottak, prédikáltak, szentségeket szolgáltattak ki, én ezzel dolgoztam, Isten dicsőségére ajánlva fel minden öltést. Számomra is a kis dolgok, amiket mindennap tennem kell, a mennyország kulcsa. Ezek nyitják meg vagy zárják be előttem. 

Legyek hűséges aztán ígéreteimhez. Azokhoz is, amelyeket csak egyszerűen másoknak mondva teszek, s azokhoz is, amelyeket ünnepélyesen teszek. A mindennapi életben sok mindent ígérek Istennek és embertársaimnak. Ünnepélyes ígéretek is elhangzanak, mint a házassági ígéretek (az egymás megbecsülésére, a felbonthatatlanságra, a házassági egységre), vagy különféle fogadalmak. A jellemes ember vonása, hogy az adott szót megtartja. Csak a jellemtelen ember vonása a hazugság: olyan megdöbbentő, amit a zsoltáros mond: „Kétségbeesésemben azt mondtam, minden ember hazug” (Zsolt 116,11). Vauvenargues francia moralista is hasonlóan fogalmaz: „Minden ember igaz lélekkel jött a világra és mint hazug hal meg”. Ha bizonyos sarkítás van is ezekben a megállapításokban, mégis sok igazságot tartalmaz és nagyon jellemző az emberi magatartásra. Életünkben ne így legyen, cáfoljunk rá!

Forrás: Hargita Népe

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A Szentlélek gyümölcsei: a jóság

 

Tamás József ny. római katolikus segédpüspök, 2025. november 21., 9:19

A jóság szintén a szeretethez tartozik, a szeretet egyik megnyilvánulása. Nagyon hasonlít a kedvességhez. Mit értünk alatta? A jóság elsősorban a jóakaratban nyilvánul meg. Abban a jóakaratban, amellyel közeledünk a másik ember felé. Olyan jó, mint egy darab kenyér – szokták mondani emberekről. A kenyér jó, mert tápláló, éltető, ízletes. A jó ember is jóakaratával éltetőjévé lesz környezetének, jó ízt ad környezte mindennapi életének. A jóság aztán a cselekedetekben is megnyilvánul. A jó ember ugyanis épp azért jó, mert kincseit nem tartja meg magának, nem zárul be önmagába, nem szűkmarkúskodik, hanem ahogy a nap melegét és fényét pazarul szórja, úgy osztogatja ő is anyagi, szellemi, lelki kincseit.

Jézusnak van egy érdekesen, furcsán hangzó kijelentése. Amikor a gazdag ifjú így szólította meg Jézust: Jó Mester! Jézus azt kérdezte: miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten (Mk 10,18). Jézus mondása elsősorban arra utal, hogy itt a földön senki sem olyan jó, mint az Isten. A jóságnak abszolút megtestesítője az Isten, mi csak relatíve tudunk jók lenni, bármennyire is törekszünk a jóságra, mégis mindig marad bennünk rosszaság. Jézus mondása arra is utal, hogy minden jóság itt, a földön Isten jóságából forrásozik, minden jóság Isten jóságának a visszatükröződése. Krisztus e mondása nem letörni akar minket, hanem inkább buzdítani arra, hogy egyre hasonlóbbakká váljunk Istenhez a jóságban, hiszen így adta a parancsot: „ti olyan tökélesek legyetek, mint a ti mennyei Atyátok” (Mt 5,48). 

Jónak kell lennem. Ez az igazi nagy feladatom. Légy jó mindhalálig. XII. Piusz a II. világháború alkalmával mondott beszédében hangoztatta ezt a mondatot: „rosszak az idők, mert rosszak az emberek”. – Az embereknek kell megjavulni, hogy jóra forduljon minden, azért van a rossz a világon, mintha Isten ilyennek alkotta volna. Nem azért hiányzik a jóság annyira a világból, mintha azt az Isten akarná, hanem mert az ember akarta és akarja, hogy így legyen. Istenről azt mondja a Biblia: „látta Isten mindazt, amit alkotott, és minden nagyon jó volt” (Ter 1,31). Az ember bűnével bontotta meg a maga világának egyensúlyát. I. János Pál pápa életének utolsó vasárnapján az Angelus előtti beszédeben mondotta: „Mindenikünk próbáljon saját maga jó lenni és a többieket megfertőzni azzal a jósággal, amelyet egészen átitat a Krisztustól tanult nyájasság és szeretet. Csak ha így teszünk, sikerül a rossz által megrontott világot ismét jóvá tenni.” Jóságosnak kell lennem, Isten jóságát kell visszatükröznöm, ahogy a víz visszatükrözi az ember képét, úgy kell, hogy visszatükrözzük Isten jóságát. Oda kellene eljutnunk, ahová Szalézi Szent Ferenc eljutott, akivel kapcsolatban így kiáltottak fel: „Istenem, milyen jó lehetsz, ha már a genfi püspök is ilyen jó.” Akkor, amikor ma annyit panaszkodnak a durvaság, a szeretetlenség miatt, akkor mi a jóságra törekedjünk. 

Jó vagyok-e, vagy rossz? Mit tartok magamról? Hogyan vélekednek rólam mások? Tudok-e jóságos lenni társaimmal szemben? Örömmel vannak-e velem, környezetemben az emberek?  

Jóságos Istenem! Te minden jóság forrása vagy. A te jóságodat érezzük lépten-nyomon, amit nem tudunk eléggé megköszönni. S mégis milyen háládatlanok vagyunk, mennyit elégedetlenkedünk. Döbbents rá arra, hogy a jóságra csak jósággal lehet válaszolni. Ne engedd azt a sivár lelkületet eluralkodni bennünk, hogy mások jóságát csak élvezzük és a magunkét másoktól megtagadjuk.

Forrás: Hargita Népe

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A Szentlélek gyümölcsei: a kedvesség

 

Tamás József ny. római katolikus segédpüspök, 2025. október 24., 21:41

A kedvességet nem lehet a szeretettől elválasztani. A ked­vesség a szeretet megnyilvánulásának egy bizonyos formája, mégpedig az, amelyben az ember mosolygós arccal, jóakaró lelkülettel fordul embertársai felé. 

Amikor valakiről azt mondjuk, hogy kedves, a legszebb jellemzés egyikét mondottuk el róla. A kedvességgel le lehet fegy­verezni az embereket, még az ellenségeskedőket is, dur­vasággal viszont ellenséggé lehet tenni akárkit. Petőfi Sándornak van egy kedves allegóriája a napról és a szélről. Ki az erősebb? Ez a vita tárgya. Jön a vándor, azon próbálják ki. Ki tudja levenni róla a ruhát? A szél hiába fújt, a vándor egyre jobban magához szorította ruháját, mert fázott is. Elég volt a napnak, hogy rámosolyogjon, mindjárt melege lett a vándornak, és levetette ruháját. Mert a meleg, a kedvesség lecsal rólunk mindent. 

Érthető tehát, hogy Istennek nem besavanyodott, mogorva szentekre van szüksége, hanem derűs lelkű, mosolygós arcú emberekre. Olyanokra, akikre a zsol­táros szavai találnak: „Szebb vagy, mint bárki az emberek közül, mert kedvesség árad el ajkadon.” (Zsolt 45/44,3) Jézusról azt mondja az evangélista: „Növekedett kedvességben és bölcsességben Isten és az emberek előtt.” (Lk 2,52) Elgondolkodtató tény számunkra, hogy miért van annyi durcás ember. Hogy az irodákban, üzletekben miért fogadják az embert olyan mogorva arcok? Miért sajnálják az emberek annyira a mosolyt, amikor nem kerül az semmibe?  Érdemes elgondolkodni ezen, mert még sokszor minket is az a vád ér, hogy nem tudunk egymásra mosollyal nézni!

Két dolgot kell nagyon elmélyítenem magamban ezzel kapcsolatban. Phil Bosmans írja: törődjünk többet lelkünk koz­metikájával. „Szép summát tenne ki az az összeg, amit szinte szó nélkül fizet ki az ember, hogy szebb és megnyerőbb legyen. A külső szépség igézete, a láttatás csalfa fegyvere tudatalatti kényszerrel kerget a kozmetika karjaiba. Pedig mindannyiunknak eszébe juthatna, hogy a fölösleges kozmetika hiábavaló, csak költséges és fáradságos. A helyes testápolás kötelességünk, a kozmetikai szerek sem tilosak, csak tudnánk a mértéket megtartani. Bár sose felejtenénk el, hogy minden külső megjelenésnél és szépségápolásnál fontosabb lenne lelkünk belső szépségének ápolása. Hiszen egyetlen szép, tiszta mosolyunkkal is elbűvölhetjük egész környezetünket, bárkit leszedhetünk a lábáról és a magunk pártjára: a jóság, az igazságosság és szépség oldalára állíthatjuk. Törődjünk ezért többet lelkünk kozmetikájával.” Ne azt várjuk, hogy mások legyenek kedvesek hozzánk, mások mosolyogjanak ránk, mi te­gyük ezt előbb. S ha én teszem, akkor mások is vissza­mosolyognak és kedvesek lesznek. Egy kedves gyermekmese mondja, hogy egy kisfiú egyszer beletekintett a tó vizébe, s aztán anyjához szaladva így szólt sírva: egy bácsi a tóból olyan csúnyán nézett rám. Az anya rájött a dolog nyitjára, s azt válaszolta: menj vissza és mosolyogj rá a bácsira, s akkor meglásd, ő is mosolyogni fog. 

Uram, minden embert, aki csak találkozik velem, úgy akarok fogadni, mint akit te küldöttél hozzám. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna. Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre oly nagy szükség van a szomorú világban. (Szent XXII. János)

Forrás: Hargita Népe

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A Szentlélek gyümölcsei: a türelem

Tamás József ny. római katolikus segédpüspök, 2025. október 17., 19:09

A Szentléleknek ez a gyümölcse nem azonos az érzéketlen emberek közönyével, akik mindennemű kellemetlenséget hajlandók elviselni. De nem is buddhista közömbösség ez, mely csak látszatnak tartja a valóságot. A Szentlélek e gyümölcsének pozitív jegye az állhatatosság. Megmutatkozik a kellemetlen elfogadásában, elviselésében. A keresztényt, aki tudja, hogy sok viszontagságon át kell eljutni a dicsőséghez, megtanítja erős lélekkel elviselni a megpróbáltatásokat, a kellemetlenségeket. Nem engedi, hogy lázadóvá legyen, hogy Istent felelősségre vonja, nem enged az ember ajkára káromló szavakat. Nem engedi, hogy az ember hite megrendüljön vagy elvesszen ezek között. Megmutatkozik az emberekkel szembeni magatartásban is, megtanítja elviselni az emberek állhatatlanságait, zsörtölődő, furcsa szokásait, hibáit, rosszakaratát. Nem engedi, hogy bosszúállóvá, haragossá, szeretetlenné, durvává váljon az ember. Megfékezi az ember nyelvét, visszatartja a kezét, elűzi a botrányokat. Ezt eredményezi a Szentlélek e gyümölcse.

Mindezek után ki ne döbbenne rá, hogy milyen nagy ajándék, és mennyire rászorul az ember. Ki ne jönne rá, hogy a mindennapi életet nélküle élni nem is lehet. Ki ne adna igazat annak a bölcsnek, aki azt mondotta: a háborúhoz három dolog kell: pénz, aztán pénz, és aztán megint pénz. A mindennapi élethez is csak három dolog kell: türelem, aztán türelem, és újra türelem. Bizony, mennyi türelemre van szükség a családban, a közösségben, a munkahelyen. Nélküle egy lépést sem lehet tenni, egy szót sem szólhatunk, egy cselekedetet sem végezhetünk, hogy az jó legyen. Csak türelemmel győzzük az életet. Legnagyobb problémáink egyike: nincs türelmünk sokszor sem az élethez, sem az emberekhez. A megpróbáltatásban kétségbeesik, elkeseredik, a kereszt alatt összetör. Nincs türelme gyengeségeinek elviselésére, mindenre felcsattan, mindenért felidegeskedik. 

Nagy szükségünk lenne a türelemre. Nagy szükségünk lenne a türelmes Jóbokra, akik tudják mindig mondani, minden körülmények között: „az Úr adta, az Úr elvette...” (Jób 1,21). Szükség lenne Szókratész magatartású emberekre, akiről azt mondja a krónika, hogy a folyton pattogó, pereskedő, kötekedő, átkot és szitkot szóró felesége zsörtölődéseit is türelemmel tudta viselni, s még akkor is, amikor a háborgó felesége egy dézsa mosogatóvízzel nyakon öntötte, akkor is mosolyogva mondta: ejnye, ezt tudhattam volna előre is, hisz a mennydörgés után eső következik. Nekem nem lenne-e rá szükségem? Mennyire vagyok türelmes az élet dolgaiban? Mennyire vagyok türelmes embertársaimmal szemben? 

A Szentlélek gyümölcse a türelem. Sokat kellene kérnem, hogy az én életemben is teremje meg ezt a gyümölcsöt, melyről Tertullianus azt írja: „A nőt ékeiben díszíti, a férfit megpróbálja, dicséretes az ifjúban, elismerésre méltó az öregben”. Sokat kellene kérnem! És még egyet: ahogy Jakab apostol mondja: „Példát kellene vennem azoktól, akik türelmesek voltak. A bajok állhatatos elviselésében és a türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak” (Jak 5,10), vagy ahogy a Zsidókhoz írt levélben olvassuk: „Kövessétek azokat, akik a hit és a béketűrés által az ígéretek örökösei” (Zsid 6,12). Jézusom, már az ószövetségi bölcs azt mondja: többet ér a türelmes a hősnél, s aki uralkodik önmagán, különb annál, aki városokat hódít. Tégy engem is türelmessé, hogy az élet megpróbáltatásaiban is, és embertestvéreimmel szemben is türelmes legyek. Uram, ha sokszor elfogy a türelem, s türelmetlen vagyok, légy te hozzám türelmes!

Forrás: Hargita Népe

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A Szentlélek gyümölcsei: az öröm

 

Tamás József ny. római katolikus segédpüspök, 2025. szeptember 26., 21:08

A régi görögök azt hitték, hogy az emberek nevetése irigyekké teszi az isteneket, és hogy bosszújuk üldözi a földön azokat, akik nem sírtak eleget. Ez a gondolkozásmód még ma is kísért, hiszen a világ fiainak az a felfogása, hogy az öröm rózsái az ő kezükben van, és ez távol áll az ún. szentektől, akiket nem tudnak másképpen elképzelni, mint mogorván, borútól és világfájdalomtól borítva. Súlyos nagy tévedés ez. Igaz, hogy a szentek, a lelki életet élő emberek öröme nem a világ fiainak öröme, nem bűnös öröm. Két dologban különbözik az örömüktől: Az ő örömük Jézus öröme. Amikor Jézus a szőlőtőkéről és szőlővesszőről beszél az utolsó vacsorán, akkor mondja ezeket: „Mindezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm tibennetek legyen.” (Jn 15,11) 

A derű, a lelki öröm elválaszthatatlan az életszentségtől. Az életszentség ugyanis nem egyebet jelent, mint állandó, Isten jelenlétében való időzést; életet, mely állandóan Istennek szent akarata szerint igazodik. Akiben pedig Jézus élete van, abban az ő nagy szívének lüktetései tiszta vért, forró szeretetet, életkedvet dobogtatnak. Azok nem elcsenevészesednek, nem eltörpülnek, mert a Szentlélek égisze alatt törpékké nem lehetnek. Ahogy Antiochiai Szent Ignác mondja: „Aki Istennek szentelte magát, annak semmi oka sincs szomorkodni, de annál több oka van a vidámságra.” Ez az öröm különbözik a világ örömétől abban is, hogy amíg a bűnös örömök csak ideig-óráig tartanak és meggyötörnek, addig ez az öröm tartós öröm, senki és semmi nem veheti el az embertől, még a megpróbáltatás, a szenvedés, a halál sem, ha mi nem szolgáltatjuk ki másnak. „Örömötöket senki sem veszi el tőletek.” (Jn 16,22) 

Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes mondja: szenvedés és sírás, kereszthordozás és vértanúság lényegileg a keresztény élethez tartozik, de mindennek ellenére ott orgonál a Szentlélekben élő ember lelkében, lelke mélyén az „igaz boldogság” muzsikája. Az a boldogság, amiről Assisi Szent Ferenc beszélt olyan lelkesedéssel Leó testvérnek vándorlásuk alatt: „Részesedni Jézus keresztjében, osztozni szenvedésében és úgy eljutni a föltámadás dicsőségébe.”Kis Szent Teréz mondja: „Jézus akarata tölti be szívemet. Ami erre ömlik, nem hatol lelkem mélyébe. Olyan az csak, mint az olaj a víz felszínén. Ha Isten nem töltené be a lelkemet, akkor a bánat és öröm felváltva lennének lakói. De mert ő lakik bennem, szívem békéjét, örömét senki és semmi nem veheti el tőlem.”Ez az öröm a Szentlélek gyümölcse, ezt az örömet adja övéinek. Birtokában vagyok-e már? Tudok-e örülni minden körülmények között? Még a megpróbáltatásokban is? Kedvemet könnyen megszegik-e a különféle dolgok? Hangulatomnak a játékszere vagyok-e? 

Örömet hordozni, örömet adni – ez minden. Tudták ezt nagyon jól a lelki élet nagy mesterei. Ezért mondja Nagy Szent Teréz: semmitől sem félek annyira, mint hogy leányaink az örömet elveszítik. Ezért nevezi Assisi Szent Ferenc a szomorúságot egyiptomi betegségnek, amitől nagyon óvta fiait. Ezért mondja Szent XXIII. János pápa: „Meg kell tanulnom a bátorságot és az Úrban való örvendezést.” Mitől félhetnék én is jobban, mint az öröm elvesztésétől? Tegyem ezért programommá Szent XXIII. János pápa programját, aki azt írja: „Gyakorolnom kell az önmegtagadást, hogy növeljem örömömet.” 

Köszönöm, Uram, köszönöm, hogy visszaadtad az örömöm!

Forrás: Hargita Népe

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

A Szentlélek gyümölcsei: a szeretet

Tamás József ny. római katolikus segédpüspök, 2025. szeptember 19., 20:30

A Szentlélek hét ajándékával összefüggnek az ő gyümölcsei, mert kiegészítik ezeket. Ha az ember közreműködik a kapott kegyelmekkel, akkor erényes cselekedetet visz végbe. Az erények gyakorlata pedig szent örömmel tölti el a lelket. Ezek az örömök a Szentlélek gyümölcsei. Szent Pál a Gal 5,22-ben kilenc ilyen gyümölcsről beszél: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. 

A szeretet a nevét a szeretésből és nem a tisztelésből veszi. Aki tisztel, az remeg, az fél, az ámul, az csodálkozik – mondja Szent Bernát. Mindezek hiányoznak annál, aki szeret. „A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.” (1Jn 4,18) 

Az aszkétika a szeretet fő elemeit így különbözteti meg: lelki élet, rokonszenv, szimpátia a szeretett lény, tárgy iránt. Élő emberben a legnagyobb szimpátia kél fel Isten iránt és Isten szeretetében az embertárs iránt. Mindenki szimpatikussá lesz, mindenki testvér lesz. A lélek törekvése a szeretett lény, tárgy felé, hogy vele legyen, élvezze jelenlétét. A lelki életnek gyümölcse az a szeretet, amely állandóan hajtja a lelkét Isten felé, és ösztönzi arra, hogy mint a nap, ontsa melegét az emberek felé, akarja és tegye a jót.

A szívek egyesülése: A Lélek szerinti életben valósul meg igazán, amit Jézus mond: „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, hozzá megyünk és lakást veszünk nála” (Jn 14,23). Ez a teljes egyesülés. Az öröm, gyönyörűség, boldogság érzése, amit egymás számára jelentenek. A Lélek szerinti életnek legnagyobb öröme, boldogsága: az Isten, akinél jobban nem szeret minket senki, aki mindenkinél előbb szeretett minket, és azzal mutatta meg leginkább szeretetét, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Ezért mondotta Nagy Szent Teréz és vele együtt nagyon sokan: „Isten egyedül elég.” 

Isten azt akarja, hogy a szeretet lelkülete töltsön be engem is. „Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét, amelyben azt kiáltjuk: Abba, Atya.” (Róm 8,15) „Isten nem a félénkség lelkét, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.” (2Tim 1,7) Isten azt akarja, hogy a szeretet lelkülete töltsön el. Én akarom-e? A különféle alapmagatartások közül melyik tölt be? A szolga félelmével, a béres jutalom utáni vágyával, a gyermek tiszteletével vagy a jegyes szerelmével fordulok Isten felé? 

Bogner Mária Margit vizitációs nővér írja naplójában: eleven kemence vagyok! Én az vagyok-e? Kis Szent Terézzel mondjam: „Most nincs más kívánságom, mint egyedül őt szeretni, szeretni őt a szerelem szent szenvedélyével.”„Én Uram, én Istenem, végy el tőlem mindent, ami gátol feléd. Én Uram, én Istenem, adj meg nekem mindent, ami segít feléd. Én Uram, én Istenem, végy el engem magamtól, hadd legyek egészen a tied!” (Flüei Szent Miklós)

Forrás: Hargita Népe

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

Jézus életem, erőm, békém

 

Jézus életem, erőm, békém,

Jézus társam, örömöm,

Benned bízom, Te vagy az Úr,

Már nincs mit félnem, mert bennem élsz,

Már nincs mit félnem, mert bennem élsz.

Mary, Did You Know?

Mary, did you know

That your baby boy

Would one day walk on water?

Mary, did you know

That your baby boy

Would save our sons and daughters?

Did you know

That your baby boy

Has come to make you new?

This Child that you delivered

Will soon deliver you.

Mary, did you know

That your baby boy

Will give sight to the blind man?

Mary, did you know

That your baby boy

Would calm a storm with His hand?

Did you know

That your baby boy

Has walked where angels trod?

And when you kiss your little baby

You've kissed the face of God?

The blind will see

The deaf will hear;

The dead will live again!

The lame will leap

The dumb will speak

The praises of the Lamb!

Mary, did you know?

Oo, Mary, did you know?

Mary, did you know

That your baby boy

Is the Lord of all creation?

Mary, did you know

That your baby boy

Will one day rule the nations?

Did you know

That your baby boy

Was heaven's perfect Lamb?

And the sleeping Child you're holdin'

Is the Great I Am!