KEK 697. A felhő és a fényesség. E két szimbólum elválaszthatatlan a Szentlélek megjelenésétől. Az ószövetségi teofániától kezdve a sötét vagy a fényes felhő nyilatkoztatja ki az élő és szabadító Istent, eltakarván dicsőségének transzcendenciáját; Mózesnek a Sinai-hegyen, a találkozás sátrában és a pusztai vándorlásban; Salamonnak a templomszentelés alkalmával. Ezeket az előképeket tehát Krisztus beteljesíti a Szentlélekben. A Szentlélek száll Szűz Máriára és "beárnyékozza őt", hogy Jézust foganja és világra szülje. A Színeváltozás hegyén a Szentlélek jön a felhőben, mely Jézust, Mózest és Illést, nemkülönben Pétert, Jakabot és Jánost beárnyékolja, "és a felhőből szózat hallatszott: »Ez az én választott fiam, őt hallgassátok«" (Lk 9,34--35). Végül ugyanez a "felhő fogadta be Jézust" a tanítványok szeme elől a mennybemenetel napján, és fogja kinyilatkoztatni az Emberfiát dicsőségben eljövetelének napján.
A Szentlélek eme szimbólumai a legtitokzatosabbak, és talán erről lehet a legkevesebbet szólni. Valójában ezeket csak a szentírásból ismerjük.
A felhő és a fényesség az írásokban
1. A felhő és a fényesség a pusztai vándorlás ideje alatt:
Nem ritka, hogy az égiek természeti jelenségekhez hasonló formában jelennek meg előttünk. Ilyenkor, a mai ember, mindig tudományos magyarázatokat keres. Mivel nem hisz Istenben, ezért mindent lerángat a materializmus színtjére...
(Ter 13:21-22) Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton. A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.
Manapság izgatnia kellene az embereket, hogy miért hallottak sokfelé világszerte hatalmas trombita hasonákat, vagy miért jelennek meg az égen fekete felhőkörök vagy más különleges felhőképződmények.
2. A felhő és a fényesség a Sínai hegyen:
A Sínai hegyen az Úr felhő és fényesség közepéből szólt Mózeshez. Amikor Mózes lejött a hegyről, akkor az ő arca is fénylett...
(Kiv 24:15-16) Amikor aztán Mózes felment, a felhő elborította a hegyet, és az Úr dicsősége leszállt a Sínai hegyére. Miután azt hat napig eltakarta a felhővel, a hetedik napon szólította őt a felhő közepéből.
(Kiv 34:29-30) Amikor aztán Mózes leszállt a Sínai hegyéről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt. Áron és Izrael fiai azonban meglátták, hogy sugárzik Mózes arca, ezért féltek a közelébe menni.
3. A felhő és a fényesség leszállt a szövetség sátrára:
A szövetség sátránál a felhő és a fényesség jelezték az Úr jelenlétét...
(Kiv 33:9-10) Amikor aztán belépett a szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt az ajtónál, és az Úr beszélt Mózessel. Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában.
4. Az Első Templomot felhő és fényesség töltötte be:
Amikor imádkozott Salamon a Templom felépítése után, az Úr meghallgatta imáját (1Kir 8:22-60), és elfogadta a Templomot lakhelyéül. Ezután betelt a Templom az Úr dicsőségével...
(1Kir 8:10-11) Amikor a papok kiléptek a szentélyből, történt, hogy a felhő betöltötte az Úr templomát, annyira, hogy a papok a felhőtől nem tudtak bemenni, ellátni a szolgálatot; mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát.
5. A Szűzanyát felhő és fényesség "árnyékozta" be:
Az Úr Jézus a Szentlélek által fogant a Szent Szűz méhében (Mt 1:23). Ezért felhő és fényesség "árnyékozta" be a Szűzanyát...
(Lk 1:35) Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni."
6. Az Úr Jézus színeváltozása felhő és fényesség közepette történt:
A felhő és a fényesség benső valóságát az Úr Jézus nyilatkoztatta ki nekünk a Tábor hegyi színeváltozásban, Péter, János és Jakab apostolok tanusága által...
(Lk 9:29-35) Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét, és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt, és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!”
7. A felhő és a fényesség a mennybemenetel alkalmával:
A feltámadás által, a megdicsőült Úr Jézus felemeltetett dicsőségébe, a felhő és a fényesség által. Ő úgy fog visszatérni majd dicsőségében, ahogyan akkor felemelkedett...
(ApCsel 1:9-11) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. Amint merőn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve. Ezt mondták nekik: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tőletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment.”
8. Az Úr Jézus felhőkön és fényességben fog visszatérni:
(Jel 1:7) Íme, a felhőkön jön, és látni fogja őt minden szem, azoké is, akik átszúrták. Gyászolja majd őt a föld összes népe. Igen! Ámen.
Megéléseim
Nem sok megélésről írhatok, csupán háromszor találkoztam ezzel a jellel...
Az első akkor volt, amikor az egyik testvér, aki igencsak kacsintgatott a protestáns karizmatikus tanuságtételek felé, megemlítette, hogy vannak imaközösségek, akik megtapasztalták a "dicsőség felhőjét". Én kételkedve hallgattam őt, és ma sem tudom, hogy ez igaz-e vagy csak az emberi halucináció szüleménye.
Másodszor akkor tapasztaltam meg, amikor életem eddigi legnagyobb nehézségében voltam. Akkor is minden nap szentmisére jártunk. Egy alkalommal, a szentmise elején, látomásban egy fényes, hófehér szent jelent meg a jobbomon, enyhén oldalra dőlten lebegve mellettem. Hosszú fehér haja és szakálla volt, fehér köntös volt rajta, az arcán a bőr finom és pirospozsgás volt, mint egy csecsmőé és a szemei kékek voltak, mint az ég. Az egész alakját hónál is fehérebb ragyogás vette körül. Ekkor ez a szent nagy szeretettel és barátságosan mosolygott rám, annélkül, hogy bármit is szólt volna.
Harmadszor akkor tapasztaltam meg, amikor a szentírásról beszéltem valakinek egy cukrászdában. Amint magyaráztam neki az írások értelmét, ő azt mondta, hogy nagyon eltöltötte őt a Szentlélek. Ekkor azt mondta nekem, hogy miközben beszélek az írásokról, az arcom olyan, mintha fényesen ragyogna...
Uram Jézus, Te magadra vetted emberségünket, hogy részesíts minket istenséged dicsőségéből. Köszönjük, hogy ez a dicsőség nem múlik el, mint egykor Mózes arcának fényessége (2Kor 3:7-8), hanem örökre megmarad. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése