KEK 694. A víz. A víz szimbóluma a Szentlélek működését jelzi a keresztségben, mivel a Szentlélek segítségül hívása után az új születés hatékony szentségi jelévé válik: miként első születésünk magzati állapotát víz tartja fenn, úgy a keresztvíz valóságosan jelzi, hogy isteni életre születésünket a Szentlélekben kapjuk ajándékba. Sőt az "egy Lélekben (...) megkeresztelkedve", "mindannyiunkat egy Lélek itatott át" (1Kor 12,13): a Lélek tehát személyesen is élő Víz, amely a megfeszített Krisztusból ered, mint forrásából, és bennünk az örök életre szökell.
A víz a legősibb elem, amely a teremtés kezdetén jelent meg. Akkor az egész földet víz borította, és Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Mivel minden, ami van, vízből és víz által jött létre, ezért kezdetben, az eredeti szentség állapotában, mindent Isten dicsősége borított be, mint egy világosságból szőtt köntös. Ezt a dicsőséget veszítettük el az ősi bűn miatt (Ter 3). Tehát, kezdettől fogva szoros kapcsolat létezett a víz és Isten Lelke között...
(Ter 1:2; 9) A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. / Isten ismét szólt: „Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre, és emelkedjék ki a száraz.”
(2Pt 3:5) Azok, akik ezt állítják, nem tudják, hogy az ég régóta létezett, és a föld is, amely vízből és a víz által jött elő Isten szavára.
A víz, mint szimbólum az írásokban
A víz, mint szimbólum, állandóan jelen van az üdvtörténetben:
1. A választott nép vízen át szabadul meg és jut el az ígéret földjére:
Mózes a Vörös tengeren át vezeti ki a népet Egyiptomból, és Józsue a Jordán folyón át vezeti be a népet az ígéret földjére. Az egyik a segítő kegyelemet jelképezi, amely segít minket a megtérésben és a bűn rabságából való szabadulásban. A másik meg a megszentelő kegyelemet, amely üdvözít, és amely által eljutunk a mennyek országába...
(Kiv 14:16) Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta.
(Józs 3:14-17) Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték. Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte – a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén –, a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt Jerikóval szemben. A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.
2. Mózes vizet fakaszt a sziklából:
A víz a pusztai vándorlás ideje alatt mindennapi létszükséglet volt. Az Úr szavára, Mózes az élő sziklából fakasztott a népnek élő vizet...
(Szám 20:11) Azzal felemelte Mózes a kezét, ráütött kétszer a bottal a sziklára és bőséges víz fakadt, úgy, hogy ihatott a nép és jószága.
(1Kor 10:4) Ittak ugyanis az őket követő lelki sziklából: a szikla Krisztus volt.
A Szentlélek ereje által, Krisztusból részesült akkor Izrael népe.
3. Józsefet egy kiszáradt kútból húzták ki:
Amikor Józsefet eladták testvérei a rabszolga kereskedőknek, akkor egy kiszáradt kútból húzták őt ki. A kiszáradt kút az Isten dicsőségét nélkülöző világot jelképezi (Róm 3:22-23). Ebből a "kiszáradt kútból" szökkelt fel az élet vize, Aki nem más, mint az Úr Jézus Krisztus, az élő vizek forrása. Amint József kiemelkedett a kútból, amikor kihúzták onnan, úgy szökkell fel az idők teljességében az örök élet vize Krisztusból és mindazokból, akik hisznek Őbenne...
(Ter 37:28) Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az izmaelieknek húsz ezüstért.
(Jn 4:13-14) Jézus azt felelte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.
(Róm 3:22-23) Istennek ez az igaz volta a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne. Nincs tehát különbség, mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.
4. Az Úr vizet fakaszt a pusztában:
Az eredeti bűnben kiszikkadt világ olyan lett lelkileg, mint egy sivatag. Ez a sivatag szomjúhozta a Szentlélek vizét...
(Iz 43:18-21) Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön. Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek,választottaimnak. A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.
Ez a prófécia a Messiás eljövetelére utal, és Krisztusra, a Megváltónkra, Aki elküldi nekünk a Szentlelket, és újból részesít bennünket Isten dicsőségéből.
5. Víz fakad a Templom küszöbe alól:
A látomásban víz fakad a Templom küszöbe alól és lefolyik dél fele. Ez aztán nagy folyóvá duzzad, amelyben rengeteg hal úszkál, partjain sűrű növényzet pompazik és a halászok bővelkednek a halfogásban...
(Ez 47:1) Visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé.
Ez a Szentlélek eljövetelét és kiáradását jelképezi, Aki által sokak kelnek életre lélekben Krisztus által.
6. Csak víz és Szentlélek által láthatjuk meg Isten orszagát:
Víz és Szentlélek által részesülünk a Megváltás misztériumában, leszünk Krisztus misztikus testének tagjai, újjászületve a keresztség szentsége által...
(Jn 3:5-6) Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Ami a testből született, az test, és ami a Lélekből született, az lélek.
7. Az apostolok víz által kerültek közösségbe Krisztussal:
Az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, a lábmosás által vállalt közösséget apostolaival, és Ő Úr létére alulról közelítette meg őket...
(Jn 13:8) Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.”
Megéléseim
A második osztály utáni nyári vakacióban volt, hogy a nagyobbak levittek alszegbe, hogy a patakban fürödjünk. Olyan helyre vittek, ahol én még sose jártam, ahol a patak jó mély volt, majdnem nyakig ért. Ott, ahol a belső út véget ért, a híd mellett, belementünk a vízbe, és elkezdtünk úszni lefele a kertek mögött. Csodálatos és titokzatos volt ez e hely. Amikor már majdnem leúsztunk a falu végéig, megláttunk a patak szélében valami furcsa betonépítményeket. Különösek voltak ezek a betonépítmények: nem tudtam honnan valók, mire valók és ki építette ezeket bele a vízbe. Ma már tudom, hogy ezek a patak szabályozására voltak ott. Akkor odaúsztunk a betonpárkányokhoz és felkapaszkodtunk a meleg, vizes, megsárgult betonra. Ez a fürödözés mélyen az emlékezetembe íródott.
Később, amikor elköltöztünk a faluból, elkezdődtek a visszatérő álmaim. Ezek közül az egyik, ez a patakrész volt. Álmomba gyakran láttam ezt a titokzatos helyet, de egy idő után a patak vize elkezdett duzzadni. Majd egyszer csak akkora lett, hogy már nem is tudtam megközelíteni, és a széleit sem láttam. A tiszta, bővizű patak mindent betöltött, és fodrosan folyt lefele mindenhol. Csak évtízedek után értettem meg, hogy ez az álom a Szentlélek kiáradását szemléltette velem (Ez 47).
A másik visszatérő álom a vizet strand formájában mutatta meg. Nyáron sokat jártunk a városi strandra. Egy idő után azt kezdtem álmodni, hogy megyek a strandra fürödni, de a strand most már sokkal szebb és jobb volt. Nagy bazinok voltak, nagyon szép kék és kellemesen langyos vízzel tele. Én kimondhatatlan jó érzéssel úszkáltam ebben a szép vízben. A strandok egyre nagyobbak és szebbek lettek álmaimban, mígnem az egész át nem alakult egy szép tengerparti üdülés formájára. Ezt is csak később értettem meg, hogy a Szentlélekről szólt, Aki megmos minket a bűn szennyétől...
(1Kor 6:11) És ilyenek voltatok némelyek; de megmosattatok, de megszenteltettetek, de megigazúltatok a mi Urunk Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.
Kérjük minden nap a Szentlelket (Lk 11:13), mert krisztusi életünk lényege a Szentlélekkel való betöltekezés.
Uram Jézus, hála és dicsőség neked, hogy megváltottál minket, meghaltál értünk, feltámadtál a halálból, felmentél az Atyához és elküldted nekünk a Vigasztalót, az Igazság Lelkét. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése