Nemrég találkoztam egy érdekes egyházi tudósítással. Egy bizonyos afrikai püspök bosszankodva szólt be a püspöktársainak, hogy hagyják abba a "kódolt beszédet". Nem tudom, hogy angolul milyen kifejezést használt, de a magyar fordításban teljesen érthető volt, hogy miről van szó...
Mindenki, aki jártas az egyházi körökben, látja, hogy a közösség előtt szüntelenül folyik a rózsaszínfelhős, ölelkező, kegyes beszéd. Mindig minden szép és jó, szeressük egymást gyerekek, és csak néha-néha kerül a szövegbe egy-egy disszonancia. Ekkor aztán a jártasabbak, a vájt fülüek, izgatottan magyarazzák, hogy mit is jelenthetet a kódolt üzenet.
Pedig ennek nem így kellene lennie. A mi beszédünk igen igen, nem nem kellene, hogy legyen, és a fehér az fehér, a fekete az fekete, valamint minden szavunk egyenes, őszinte és tiszta kellene, hogy legyen. A kódolt beszédet pedig nevén kellene nevezni, ami nem más, mint: hazugság. Szent Pál is arra intette a közösséget, hogy ne hazudjanak egymásnak...
(Kol 3:9-10) Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.
Az igazságos száj és a tiszta beszéd kedves az Úr előtt. Ő az igazakat, az igazságos beszédűeket áldja meg...
(Péld 16:13) Az igazságos ajak tetszik a királynak, azt szereti, aki egyenesen beszél.
(Zsid 1:9) Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot; azért kent föl téged az Isten, a te Istened, vígaság olajával társaid fölött. (v.ö. Zsolt 45:8)
Mi az akadája az igazságos és tiszta beszédnek? Hát az, hogy remeg a gatya a főnök előtt. Az, hogy félünk, és minden áron ragaszkodunk a pozíciónkhoz, a közösségi státuszunkhoz és az exisztenciánkhoz. Mivelhogy nem szeretjük eléggé az Urat és nem azonosítjuk az igazságot az Úr Jézussal, ezért nem is fontos az nekünk. Nagyon könnyen eláruljuk az igazságot, és nem is realizáljuk, hogy ilyenkor az Urat áruljuk el...
Persze, nem mehetünk fejjel a falnak, de a körmönfont, kódolt beszéd sem lehet a kenyerünk. Állhatunk felemelt fejjel, és szólhatunk igaz, egyenes szavakat is, csak vállalni kell azt, hogy ezért nem leszünk kegyeltek, hanem mindig hátrébb tesznek. Mindig is a hízelgők, a jól beszélők, az olajozott nyelvűek érvényesültek. A kérdés az, hogy mi kinek akarunk tetszeni. Istennek vagy az embereknek?
Uram Jézus, add meg nekünk a bátorság lelkét, hogy fel tudjuk vállalni az igazságot és le tudjunk mondani a minden áron való érvényesülésről. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése