"Vissza kell térni a Szentíráshoz." Ez lehet a következő egyházfő legfontosabb feladata - fejtette ki Andrea Gagliarducci olasz újságíró, elemezve az egyház jelenlegi helyzetét a pápaválasztás alkalmával.
Erről az jutott eszembe, hogy volt egy ismerősöm, aki folyton jött a különböző lelki olvasmányokkal és könyvekkel. Volt köztük olyan is, amelyik enyhén szólva gyanús volt, hogy "mérgezett" különféle eretnekségekkel. Nem akartam megsérteni, ezért hát azzal érveltem előtte, hogy miért innék a patakból, amelynek vize már fertőzött lehet, amikor ihatok a tiszta forrásból. Miért olvasnék mindenféle gyanús lelki olvasmányokat, amikor olvashatom a szentírást, Isten szent igéjét. A szentírás mindenben eligazítást ad, mert jól használható a tanításra és az igaz életre...
(2Tim 3:16) Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen.
Erre aztán jött az ultra-katolikus figyelmeztetés: Nem vagyunk protestások, hogy mindenki a saját feje szerint olvassa és értelmezze a szentírást. Hát ez igaz, de csak egy bizonyos pontig. T.i. mi világiak is ismerjük valamennyire a katekizmust és hallottunk a dogmákról. A jóakaratú, igazságkereső, szentírást olvasó katolikus hívő nem rugaszkodik el az egyház biztos tanításától. De, aki csak teológiai fejtegetésekre és lelki olvasmányokra alapozza a hitéletét, a szentírás bensőséges ismerete nélkül, az bíztosan zátonyra fut.
Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától - mondta az Úr Jézus az apostoloknak. Ekkor az apostolok a testi taplalékra gondoltak, de az Úr Jézus a romlott lelki táplálékra, vagyis a tévtanításokra utalt...
(Mt 16:6) Jézus így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szaddúceusok kovászától!”
Az írástudók, a farizeusok meg a szadduceusok, megtartották ugyan a Törvény látszatát, de a lényegét elhagyták...
(Mt 23:23) Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, de elhanyagoljátok a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni.
Hasonlóképpen ma is, egyes teológusok és pásztorok megtartják ugyan a jámborság látszatát, de a lényegét megtagadják...
(2Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.
Soha nem felejtem el, amikor először tapasztaltam meg a Szentlélek haragját. Igen, a Szentlélek haragját, mert a Szentléleknek bizony érzelmei is vannak...
(Ef 4:30) Meg ne szomorítsátok Isten Szentlelkét, akinek jegyét viselitek a megváltás napjára.
Valamikor, a 2000-es évek elején, egy kanadai magyar jezsuita írását olvastam gyanútlanul, amikor egyszerre csak azt éreztem a keblemben, hogy a Szentlélek haraggal utasítja el, amit olvasok. Nagyon meglepődtem... Az írás azt fejtegette, hogy miként lehet a kereszténységet és az iszlámot ötvözni. Tehát abban az írásban súlyos káromlások voltak...
Más alkalommal, amikor bizonyos pásztorok tévedéseit és egyházromboló tanításait beszéltük magunk között, a Szentlélek ezeket az igéket adta...
(Péld 30:17) A szemet, amelyik csúfot űz apjából, s lenézi anyjának élemedett korát, a patak mellékén hollók vájják majd ki, és a sasfiókák fogják felfalni!
(Róm 3:13) Tátongó sír a torkuk, nyelvük csalárdságot beszél, kígyók mérge van ajkukon.
Ma sokan vannak, akik félrevezetik az embereket, és megtehetik, mert az emberek nem ismerik az írásokat. De aki tiszta szívvel keresi az igazságot, olvassa a szentírást, azt a Szentlélek felvilágosítja, mint ahogy engem is megintett, amikor tévesen érzelmeztem egyszer egy igerészt. Azt mondta nekem a Szentlélek, amikor tévelyegtem gondolataimban: Miért káromolsz hittel? Igen. Téves hittel is lehet káromolni. De aki igazán keresi az igazságot, azt előbb-utóbb eligazítja a Szentlélek.
Manapság egyre inkább megjelennek az egyházban a kifele nyújtózkodó, alaptalan tanítások és dokumentumok. És így, az egyik tévedés épül a másikra, a folytonosság nevében. Ezek olyanok, mint az az építmény, amelynek teraszai túl nagyok, és az épület súlypontját az alapon kívülre húzzák. Az ilyen épület nem állhat meg...
(1Kor 3:10-15) Mint gondos építőmester, az Istentől nekem juttatott kegyelemmel megvetettem az alapot, de más épít rá. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat. Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy erre az alapra aranyból, ezüstből, drágakőből, fából, szénából vagy szalmából épít-e. Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.
Hogyan lehet vallásközi párbeszédet folytatni, és közben az Úr Jézust megtagadni? Hogyan lehet az egy igaz Istent imádni, és közben pogány bálványimádásokban is részt venni? Hogyan lehet a természetellenes nemi életet szeretetnek nevezni, és a természetet teremtő Isten nevében megáldani? Hogyan lehet keresztényellenes vallásokkal paktumot kötni, és ugyan mi köze van Krisztusnak Béliálhoz?...
Mindenki maga kovácsolja a maga sorsát, hogy elnyerje az üdvösséget. Ezért mindig vissza kell térni a forráshoz. Megkóstoljuk a takarmányt és a patakot, és összehasonlítjuk a jó legelővel meg a forrás tiszta vizével. Ha nem jó ízű, ne együk meg, s ha nem tiszta, ne igyuk meg. Nem azért kaptuk a jó legelőt, hogy mocskot együnk, sem a forrás tiszta vizét, hogy ganélét igyunk. Mert hát bizony, egyesek lelki mocskot és ganélét akarnak adni nekünk...
(Ez 34:18-19) Nem értétek be azzal, hogy lelegeltétek a legjobb legelőket? Hozzá még azt is eltapostátok lábatokkal, ami legelőtökből megmaradt. Amikor pedig a legtisztább vizet ittátok, a többit lábatokkal felkavartátok, úgyhogy juhaimnak az volt a legelője, amit lábatok eltaposott, és azt itták, amit lábatok felkavart.
Mindenkinek, amikor homíliát, tanítást vagy útmutatást készít, vissza kellene kanyarodnia a szentíráshoz. Mindent oda kell igazítani az írásokhoz, és meg kell alapozni Isten igéjével. És nem elég csak egy ige. Az igét egy másik ige is kell támogassa, hogy világosak legyenek az összefüggések. Az újszövetségi igéket az ószövetségi igék kell támogassák, és így lesz az írástudó hasonlatos a jó gazdához, aki ót és újat hoz elő éléstárából...
(Mt 13:52) Annakokáért minden írástudó, a ki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, a ki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
Sokan tévesztik össze az egyházhoz való hűséget és engedelmességet az aktuális egyházi előljáróhoz való hűséggel és a neki járó engedelmességgel. Nagy kelepce lehet a rendhez való tartozás. Pedig hát az első az Úr Jézushoz való tartozás. Erre aztán van is egy magyar közmondás: És ha azt mondja neked, hogy ugorj a kútba...
Ma már nem lehet azzal takarozni, hogy: Az egyház pásztorai vezetnek és én engedelmes vagyok... Ma már mindenki iskolázott, tud írni-olvasni és a Szentírás is elérhető bárki számára. Ha olyat tanítanak, mondanak, írnak, ami nyilvánvalóan ellene mond a szentírásnak, akkor azt ell kell utasítani. És nem, nem Sola Scriptura, hanem Szentírás és Szenthagyomány, de ugyanakkor, nem Szentírás nélküli új hagyomány. Vissza kell térni a Szentíráshoz!
Uram Jézus! Kérünk Téged, add meg nekünk az értelem, a tudomány és a bölcsesség lelkét, és taníts meg minket járni azon az úton, amelyen járnunk kell. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése