3/24/2025

Önként átadta magát a szenvedésre

A II. Eucharisztikus imában hallhatjuk, hogy az Úr Jézus önként adta át magát a szenvedésre: Ő mielőtt önként átadta magát a szenvedésre...

Hisszük, hogy az Úr Jézus Krisztus Isten egyszülött Fia. Hisszük, hogy Ő valóságos Isten és valóságos ember, ki a mennyei Atyában van, és a mennyei Atya Őbenne (Jn 14:10). Hisszük, hogy a földi müködése során, mindig a mennyei Atya akaratát vitte végbe, és semmi sem történhetett Vele, amit az Atyának tökéletesen alárendelt isteni és emberi akarata ne akart volna. De mégis, konkrétan, hogyan adta át önmagát a szenvedésre?...

Müködése kezdetén, hazament Názáretbe, és a zsinagógában felolvasott az írásokból. Amikor kijelentette a názáretieknek, hogy szemük láttára és fülük hallatára beteljesedett az írás, először mindenki el volt ragadtatva. Aztán elkezdtek gondolkodni és kételkedni. Hát ez nem az ácsmester fia? Aztán, amikor az Úr Jézus felvilágosította őket, hogy a küldetése nem az, hogy csodákkal parádézzon szülővárosában, vagy hogy favorizálja városának lakóit, nagy haragra gerjedtek. Megfogták az Úr Jézust, taszigálni kezdték, ráncigálták, és kivitték Őt a városon kívülre. Annyira feldühödek, hogy nem elégedtek meg azzal, hogy kiűzik, hanem le is akarták taszítani a szakadékba. Hát ez bizony úgy néz ki, mint egy szabályos lincselés... 

Az Úr Jézus pedig hagyta, hogy végig fölvezessék a hegyre, a szakadék szélére. De amikor ott voltak, történt valami... Nem tudjuk, hogy mi... A tömeg le akarta taszítani a szakadékba, de egyszerre csak tehetetlen lett. Az Úr Jézus áthaladt közöttük és eltávózott... Hogyan?... Mi történt a dühös názáreti tömeggel?...

(Lk 4:28-30) Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt köztük és eltávozott.

Emiliano Tardiff atya, akinek a boldoggá avatása folyamatban van, egyszer tanusagot tett arról, hogy az egyik missziós útja során, otthon felejtette az útlevelét. Mindenképpen el kellett jusson egy helyre szolgálni. Imádkozott az Úrhoz, hogy segítse ki ebben a helyzetben. Ekkor minden vámon úgy ment át, hogy az útlevelét nem kérték el... Hogyan? Nem tudom...

Létezik egy emberileg felfoghatatlan állapot, amikor úgy történnek velünk vagy körülöttünk magasabb rendű dolgok, hogy vagy nem látjuk meg azokat, vagy kimaradnak a tudatunkból, vagy nem tudunk reagálni. Olyan, mintha az idő leállna, s mi megdermednénk, és melletünk csak úgy elhaladnának az események...

Hasonlóképpen, az Úr Jézus egyszerűen fittyet hányt Heródesnek, mert tudta, hogy nincs rajta hatalma. Hiába hogy Heródes negyedes fejedelem, ha Ő nem akarja, nem tudja elfogatni. Küldhetne akár egy hadosztályt is, mert a mennyei Atya tizenkét légió angyallal kelne a védelmére (Mt 26:53)...

(Lk 13:32) Ezt válaszolta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöket űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be.

A jeruzsálemi templomban nyilvanosan tanított, de nem tudtak semmit se tenni ellene. Igaz, hogy sokan hittek benne, és féltek nyilvánosan elfogni Őt, de nem foghatták volna el a városból kimenet? Nem, mert nem engedte meg, mert még nem jött el az Ő órája...

(Jn 7:30) Erre el akarták fogni, de senki sem vetett rá kezet, mert még nem érkezett el az órája.

A Getszemáni kertben, amikor odajöttek, hogy elfogják, szava erejétől a csőcselék földig esett...

(Jn 18:6) Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok”, meghátráltak és földre estek.

Ha akarta volna, itt is áthaladhatott volna közöttük, vagy akár a szavával szétverhette volna őket. Péter apostolnak pedig azt mondta, hogy tegye vissza a kardját a hüvelyébe, mert Ő ezért az óráért jött a világba ( v.ö. Lk 22:35-38) ...

(Jn 18:11) Jézus erre azt mondta Péternek: „Tedd a hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?

Tehát, az Úr Jézust csak akkor tudták elfogni hogy megöljék, amikor Ő önként átadta magát a szenvedésre...

Uram Jézus, Te önként átadtad magad a szenvedésre, és mi menekülünk minden megpróbáltatás elől. Kérünk önts belénk bátorságot, hogy méltók legyünk hozzád. Ámen.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Te erőt adsz

Ma egy ismerős dallam jött fel bennem. Tudtam, hogy valami dicsőítő dal, de nem emlékeztem arra, hogy mikor és hol hallottam. Elővettem a te...