A minap eszembe jutottak a gyermekkori éveim. Abban az időben, a házban, a csempekályha és a konyhai csikókályha volt a legnagyobb érdekesség. Nagy dolog volt, ha kinyíthattam a kályha ajtaját és fát dobhattam a parázsra.
Öt éveske lehettem, amikor a szüleim a szomszéd néninél hagytak, és bementek a városba. Másnap délután, amikor hazavittek, édesapám munkatársai valami gömbölyített sarkú fehér szekrényt hoztak. A leghátsó ember egy nagyobb, barnás, faládaszerűséget is hozott a vállán. A bátyámtól tudtam meg, hogy apjáék TV-t vettek, meg hütőszekrényt. Később azt is megtudtam, hogy mire jó egy hütő...
A hütőszekrénynek nagy aluminium kilincse volt, és ha kinyítottad az ajtaját, akkor égett benne egy lámpa. A TV-nek volt a képernyője, négy kis, forgatható gombja és egy nagyobb forgatható csatornaváltója. De csak egy program volt rajta, az egyes program. Lehetett állítani a hangerőt, a fényerőt és a kontrasztot. Ennyi. Aztán egy fél év múlva megérkezett az új rádió is. Ennek egy négyes nyomogatós billentyüzete volt. Hosszú, közép és rövid hullám volt rajta és a kikapcsoló billentyű. Lehetett fogni vele Bukarestet, Marosvásárhelyt, Kolozsvárt és gyengén a Kossuth rádiót is.
A faluban kőbánya működött. Benzines Bucegi ládás autók hordták a követ. Láttam ott egy olyan régebbi ládás autót is, amelynek a motorházteteje oldalt nyílott és a kanyarjelzője egy kis kiugró fémzászlócska volt. 20-25 l benzint fogyasztottak, de ez senkit sem érdekelt. Annyi volt a benzin a bányánál, mint víz a kútban...
Emlékszem halványan, hogy a kis kápolnánkban, a vasárnapi misén, az oltár lépcsőjén ültem, és a háttal miséző pap miseruhája hozzáért a vállamhoz. A papnak GAZ terepjárója volt, és egyszer elvette a szánkómat, mert megdobáltuk az autóját hógolyóval.
Később megjelent a gázkalyha (az aragáz) és a gázpalack (a butélia) is. Hamar megtanultuk hasznalni a gázt. Tudtunk tojást rántani, és hamarosan még a gázpalackot is ki tudtuk cserélni. A gázpalackot és a szódavizet úgy hordták szekéren a faluba.
A városba gömbölyített sarkú kisebb autobusszal jartunk, amelynek az első ablaka két darabból volt. Aztán megjelentek az újabb buszok, szögletesebbek, és ezeknek már az első ablakuk egy üvegből készült. Mindig türelemmel vártuk a buszt, és előre izgultunk, hogy milyen lesz a városban.
Telefont először édesapam irodájában láttam. Nagy, fekete, ormótlan felszerelés volt. Volt olyan, amelyik tárcsás volt, és volt olyan is, amelyiknek kurblija volt. Felvették a kagylót, megforgatták az oldalán a kurblit és akkor valaki túlról beleszólt.
Persze, aztán volt még vasalónk, csavaros mosógépünk és egy villanyos főzőnk is, amit mi rezsó-nak hívtunk (resou). A bátyám a vasalót és a rezsót könnyedén javította. Szétcsavarozta az aljukat és az elégett szálakat újrakötözte.
Aztán, ahogy bekerültünk a városba, ott hallottam először magnetofonról. Nekünk csak egy pick-up volt két hangszoróval. A magnó olyan volt akkor nekünk, mint ma egy szuperautó. Csak távolról láttunk olyat. Kazetofonról ne is beszéljünk. Amint tömbházba költöztünk, nemsokára bekötték a telefont is. Ezután bekötték a gázt, és így aztán egy ideig nem volt más technikai újdonság az életünkben...
A forradalom előtt kevés színes TV volt a városban. Utána elterjedt a kábel TV és megjelentek a külföldi színes TV-k. Ekkor még csak a nagy számítóközpont volt és a PC ritkaságszámba ment. A '90-es évek vége felé megjelentek a PC-k a munkahelyeken, és 2000 után már az internetet is bevitték az irodákba. A városban volt két internet szolgáltató.
Ezután beindult a technikai és technológiai iram és nemcsak. Cserélődtek az autók, a számítógépek, a Windows-ok, a hütők, a mosógépek, a CD lejátszók és a politikusok. Jöttek a mobiltelefonok, a digitális fényképezőgépek és a lap-topok. Megjelentek a smartphonok és a többi smart kütyük. Ettől kezdve a digitális világ kezte felfalni az életünket.
Az internettel, az e-mailekkel és az okostelefonokkal szó szerint betörtek a magánéletünkbe. A főnök, a feleség, az anyós, a gyerek, vagy bárki idegen ügynök ránktörhet egy csengetéssel, csippantassal, burrogással, hogy: gyere vedd fel, gyere nézd meg, gyere csinald meg... Lassan eltűnt a nyugalom és a magánélet. Zavartan hallgattam egyszer, ahogyan az egyik kollegám az illemhelyen beszélt telefonon valakivel...
Aztán néhány éve olyan dolgokról hallunk, amiket korábban csak sci-fi filmekben láttunk: ember-robotok és robot-emberek, csippek és nanotehnológia, reaktorok és mesterséges napok, műholdak és űrszondák, quantum számítógépek és mesterséges inteligencia.
A Covid járvány óta az emberekben megrendült a bízalom. A világ már nem olyan, mint amilyen korábban volt. Sok lett a csaló, a hazug, az ámító, az önámító, a megalkuvó, a haszonleső és a gyáva mindenütt. Ha egyszer eladtak, elárultak minket, akkor másodszor is megteszik. Csak elég pénz és hatalom kell hozzá, és máris ott vagyunk...
Belegondoltam: elindultam az életbe egy csempekályha és egy lámpás TV mellől, és 50 év alatt megérkeztem egy sci-fi világba. Ezidő alatt folyamatosan változott minden, és mi folyton kellett alkalmazkodjunk az új eszközökhöz, tudományokhoz és rendszerekhez. Ezek folyamatos, ütemes és gyors változasok voltak... Csoda-e ha egyesek belefáradnak és összeesnek? Az utcán, az emberek arca gyűrött és fáradt. Nevetnek, de a nevetésük nem őszinte. Fiatalos az öltözékük, de az arcuk öreg. Bővelkednek, és mégis sonyorognak...
Sok hívő emberben mára már megfogalmazódott, hogy ez a rettenetes, exponenciálisan növekvő technikai és technológiai rendszer nem Istentől való. Ez olyan, mintha a fenevad képmasa lenne, amelybe a gonosz majd egyszer lelket önt és megszólal. Meglehet, hogy a hullámok és a mesterséges inteligencia által összekapcsolt robotok és a gépek parancsolni fognak az embereknek...
(Jel 13:15) Hatalmat kapott, hogy lelket adjon a fenevad képmásának, és hogy megszólaljon a fenevad képmása, és megölethesse azokat, akik nem imádják a fenevad képmását.
Ez pedig azért van, mert meg van írva, hogy a Sátán ledobatott a födre, és jaj a föld lakóinak...
(Jel 12:12) Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!
Mit tegyünk, amikor látjuk, hogy a világ és maga az Egyház is ilyen drámai változásokon és megpróbáltatásokon megy keresztül? Valami szilárdba, valami változatlanba kell kapaszkodjunk... De mi az, ami változatlan?...
(Zsid 13:8) Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
Jézus Krisztusban megtaláljuk a gyermekkori egyszerűségünket és békénket. Mellette eltűnnek a menűsorok, a bilentyűzetek, a programok és a gépek okozta nyugtalanságok. Az Ő szelíd és alázatos Szívében megtaláljuk nyugalmunkat...
(Mt 11:28-29) Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.
Uram Jézus, Te vagy a mi sziklánk, amelyre állunk, hogy a hullamok el ne sodorjanak. Tarts meg Uram minket. Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése