Többször hallottam, olvastam bizonyos magas rangú egyházi személyek beszédeiben utalást arra, hogy Iskarióti Júdás nem kárhozott el, vagy nem bíztos, hogy elkárhozott... Az egyik azt mondta, hogy az egyház szenteket avat, de senkit sem nyilvánít ördöggé. A másik valami olyansmit mondott, hogy a megváltásnak meg kellett történnie, ezért hát valakinek ezt szerepet is el kellett játszodnia, de végül Isten mindenkihez irgalmas lesz. Júdás erre volt predestinálva, de Isten mindenkit szeret, stb...
A predestinació és az ember szabad akarata közötti összefüggés számunkra misztérium. Az ember szabad akarata szerint cselekszik, és nincs tehetetlenül kiszolgáltatva a predestinációnak ( KEK 599; 600). Az ember ezt az összefüggést nem láthatja át, hanem csakis egyedül az Isten, Aki egyszerre látja a múltat, a jelent és a jövőt, és azt is tudja, hogy ki fog üdvözülni és ki nem. Igaz, hogy a katekizmus azt is mondja, hogy senki üdvössége felől ne essünk kétségbe, de ugyanakkor, sok magánkinyilatkoztatás beszél a pokol borzalmairól...
Próbáljuk hát meg mi is józanul megítélni, hogy mit mondanak az írások ezzel kapcsolatban, ugyanis a szentírás búza, de az emberi beszéd gyakran csak pelyva (Jer 23:28)...
(Mt 26:24) „Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.”
(Mk 14:21) Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik.
Tehát Judás, az árulasa miatt, olyan szörnyű sorsra jutott, hogy jobb lett volna neki, ha meg se születik. De hát mi lehet rosszabb annál, mint hogy valaki meg se született volna? Hát nem az, hogy megszületett ugyan, de az örök kárhozatra jutott?...
Láthattuk, hogy egyes szenteken megjelennek a romolhatatlanság jelei. Ez azért van, mert meg van írva: ...nem engeded, hogy szented romlást lásson (Zsolt 16:10). Gondoljunk csak Pietrelcinai Szent Pió atya, Páli Szent Vincze, Viennai Szent János vagy Soubirous Szent Bernadette testére...
Ugyanakkor, azt mondják, hogy az ember lelki szíve az ő gyomrának tájékán van. Az ember lelki szíve, amely szellemi-lelkének középontja és kiindulópontja, be kell töltekezzen Isten Lelkével, Aki az örök élet záloga bennünk (Ef 1:14). De Júdás esetében azt látjuk, hogy a benső részei megrohadtak és kiomoltak...
(ApCsel 1:16-18) „Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid szájával Júdásról, azok vezetőjéről jövendölt, akik elfogták Jézust. Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt, és kifordultak a belei.
Tehát Júdás, miután megbánta amit tett, és visszadobta árulásának fizetségét a templomba, magára maradt kétségbeesésében. Reményt vesztve felakasztotta magát. Ezután, addig hagyták a fán lógni, amíg meg nem rohadt, és a kötél magától le nem szakadt. Amikor pedig lezuhant, teste kihasadt, és a belső részei kiomlottak a földre. A visszadobott pénzt a papok nem tették vissza a templom kincstárába, hanem megvették rajta a fazekas telkét, és Vérmezőnek nevezték a helyet, mert vérnek díjából lett véve...
(Mt 27:3-8) Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. „Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. – A te dolgod!” Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment, és felakasztotta magát. A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek.
Ezek a jelek mind a kárhozat jegyeit hordozzák magukon. Átkozott mindaz, aki a fán függ (MTörv 21:22-23). A végtisztesség megtagadása: nem vágták le napnyugtakor a fáról és nem temették el. A benső részeinek megrohadása és kiomlása. Árulásának díjából idegenek számára vettek temetőt. Az idegen nem tartozik Izraelhez (és a lelki Izraelhez sem), vagyis Isten népéhez. Végül pedig az ő helyét másnak adták és mást választottak tisztségére (ApCsel 1:20).
De nézzük meg, hogy mikor és hogyan tért rossz útra Júdás. Olvashatjuk az evangéliumban, hogy Judás nemcsak hogy áruló lett, hanem már korábban is tolvaj volt. Ma is hányan és hányan sikkasztanak a kasszából...
(Jn 12:6) Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta.
Tehát Júdás már korábban is teret adott az ördögnek az ő életében. Ezért aztán a szíve már nyitva állt a Sátán előtt, amikor az utolsó vacsorán elhatározta, hogy megteszi a döntő lépést. Így aztán a Sátán, rögtön a szentáldozása után, beleszállt a szívébe. Mivel romlott szívvel áldozott, nem vált javára a szentáldozás, hanem a kárhozatára lett neki...
(Jn 13:27) A falat után rögvest belészállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott neki: „Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!”
Szent Pál is óv minket a méltatlan szentáldozástól, és figyelmeztet, hogy vizsgálja meg mindenki magát mielőtt szentáldozáshoz járul (1Kor 11:28).
Tehát Júdás beengedte a Sátánt a szívébe, az hatalmat vett rajta és árulásra vette rá. Ezzel kitaszítottá tette Júdást, aki végül kötélen lógva rohadt meg. Mi ez, ha nem maga a kárhozat?...
Sajnos nemcsak Iskarióti Júdás lett áruló a tanítványok közül. Az idők folyamán, sokan mások is júdássá váltak. Szent Péter és Júdás apostolok figyelmeztetnek leveleikben, hogy lesznek majd utódaik, akik megtagadják és elárulják az Úr Jézust hamis tanításokkal és gonosz cselekedetekkel...
(2Pét 3:1) Voltak azonban a nép körében hamis próféták is, mint ahogy közöttetek is lesznek hazug tanítók, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek, s azt, aki megváltotta őket, az Urat, megtagadják, gyors romlást zúdítva magukra.
(Jud 1:4) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.
Az ilyenek benső részei megrohadnak szellemileg már éltükben, csakhogy még nem látják az emberek, de holtuk után kárhozatra lesznenk ítélve. Ezek olyanok, mint a meszelt vagy jeltelen sírok, amelyek mellett járva, az emberek nem veszik észre, hogy milyen undokságok vannak bennük...
(Mt 23:27) Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle undoksággal.
(Lk 11:44) Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.
Volt minálunk sok évvel ezelőtt egy öreg pap. Még kilencves éves korában is rendszeresen ő végezte a reggeli miséket. Ő mondta egy alkalommal: Imádkozom minden nap, nehogy Júdás legyen belőlem...
Úgy tűnik, hogy az eszkatonban is lesz egyfajta szembenállás az örök boldogság és az örök kárhozat között. Izajás próféta szerint, az üdvözültek mindig látni fogják az elkárhozottakat, akik az örök tűzön fognak égni és akiknek férgük el nem pusztul. Érdekes, hogy Izajás könyve, amelyet az ószövetség örömhírének is tartanak, épp ezzel a képpel zárul. Ezt a képet ismétli meg Márk evangélista is, aki Szent Péter apostol irnoka volt...
(Iz 66:24) És amikor kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki. Iszonyodni fog tőlük minden ember.
(Mk 9:47-48) Jobb félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.
Vigyázzunk magunkra! Ne adjunk teret a gonosznak, nehogy bevegye szívünk kamráját, és nehogy mi is júdásokká váljunk...
(Ef 4:27) Ne adjatok teret az ördögnek.
Ne hallgassunk azokra az álmodozókra, akik könnyelműen elbagatelizálják a pokol és a kárhozat veszélyét. Vigyázzunk magunkra, imádkozzunk és virrasszunk. Álljunk ellen az ördögnek és az elszakad tőlünk...
(Jak 4:7) Engedelmeskedjetek tehát Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és menekül majd tőletek.
Urunk Jézus, add nekünk a virrasztás és az istenfélelem kegyelmét. Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtunk. Ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése