Elmélkedés az örvendetes rózsafűzérről

Elmélkedés a bevezető titkokról

Aki a hitünket növelje

Azt mondta az Úr Jézus tanitványainak:

(Mt 17:20) „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.”

(Lk 17:6) „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! - megteszi nektek.”

Legyen hitünk... De honnan? Mi az amink van, és nem úgy kaptuk volna?...

(1Kor 4:7) “Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?”

A hit Isten kegyelme. Hiába akarnánk, próbálnánk önerőből hinni, ha az Úr megkeményítené a szívünket, mint ahogyan megkeményitette az egyiptomi Fáráó szívét (Kiv. 7:13), akkor képtelenek lennénk hinni.

De az Úr irgalmas, és azt akarja, hogy az Ő kegyelme által higgyünk. Így hát megadja nekünk a hitet, mindenkinek aki kéri és aki el akarja azt fogadni azt kiváltképpen a keresztség szentsége által.

A segitő kegyelem megadja az igaznak tartó hitet. Az igaznak tartó hit még nem élő hit, hanem csak egy távolról szemlélődő, figyelgető, igaznak tartó és vágyakozó hit. Az igaznak tartó hit a mennyei Atyától van, és a Fiúhoz vonza a megtérőt...

(Jn 6:65) „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.”

De az igaznak tartó hit még nem elégséges az üdvösségre, mert ha valaki nem ugrik a vízbe, az nem tanul meg úszni. Ha valaki fél a víztől, nem eszik halat, azaz nem fogja a célt elérni.

Az élő hit akkor születik meg, amikor átadjuk magunkat, testünket-lelkünket, egész lényünket a szent ige befogadására és megélésére. A szent ige befogadásával, a keresztényben növekedésnek indul az az új élet, az az isteni mag (1Ján 3:9 ), amit az ember a keresztség szentségében kapott. Ezáltal az ember egy természetfölötti élet, egy isteni minőségű élet részese lesz, amelyben már teljesen más elveket követ, amelyben már mindent teljesen másképpen lát. Ez az istengyermeki állapot, ez az az élő hit, amelyben a mennyei Atyát teljes bizalommal meg tudjuk szólítani: ”Abba, Atyám...”

Az újászületett, szentháromságos élet hajtóereje az élő hit. Amilyen mértékben növekedik hitünk, olyan mértékben nyílnak meg új ajtók, perspektivák egy mélyebb Istennel való közösségre, Jézus Krisztus által. Ezért kérnünk kell naponta Isten kegyelmét, hogy növelje bennünk a hitet, olyan hitet, hogy az akár csodákat vigyen végbe, halottakat támasszon fel, vagy gonosz lelkeket üzzön ki...

(Mk 16:17-18) “Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”

A megszentelő kegyelem belső működése adja szívünkbe a belülről érteni tudó hitet, ami nem más mint a Szentlélek belső tanitása. A Szentlélek szívük mélyén megtanít a hit, a tudomány, az isteni igazságok benső kapcsolataira, kinek-kinek hogyan akarja osztani...

(Ef 3:17-18) ...hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység...

Ez pótolja vagy egészíti ki a külső, emberi tanítást, a veleszületett tehetségeket, és ezért van az, hogy néha egy iskolázatlan nénike mélyebben érti a hitet, mint egy pap. A belülről érteni tudó hit egyedi és személyreszabott szentségi útra vezet, amely a hitnek újabb és újabb magaslataira vezet...

Ennél a bevezető titoknál kérjük Uram kegyelmedett, hogy egyre nagyobb hitre jussunk. Ámen.

Aki reményünket erősítse

Milyen a mi reménységünk? Meg tudunk-e felelni a minket kérdezőknek?...

(1Pét 3:15) Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek.

De hogyha nincs reményünk, mi az oka a reménytelenségünknek? Nem-e a halál, a tönkremenés, a megsemmisülés az ember reménytelenségének oka? Nem-e a betegség, a megöregedés, az elerőtlenedés hozza magával az ember reménytelenségét? Mindennek nem-e a bűn az oka?...

(Sir 14:2) Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.

Honnan merítünk reményt, ebben a látszólag reménytelen állapotban?

(1Pét 1:3)  Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre.

Tehát minden reménységünk Jézus Krisztus! Ő maga mondta:

(Jn 11:25) Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

Az Úr Jézus, mint valóságos ember, végigjárta az ember megsemmisülésének lejtőjét, amikor felvitte keresztjét a Golgotára. Ekkor, mint valóságos Isten, a megsemmisülés útját a reménység útjává változtatta. Életünk már nem a megsemmisülésbe sűlyed, hanem az égbe emelkedik, és a szentélybe van kifutása, az örök életbe és boldogságba. A mi reménységünk, hogy egyszer végetér e világnak gyötrelme, és akkor egy elképzelhetetlenül szép állapotba jutunk...

(1Kor 2:9)  Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.

Gondoljunk reménnyel arra, hogy a mi életünk keresztjére is egyszer nagy fényesség fog ragyogni.

(Zsolt 39:8) Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van.

Ennél a bevezető titoknál kérjük Uram az erős reménységet a megígért üdvösségben. Ámen.

Aki szeretetünket tökéletesítse

Mi a szeretet? Honnan van a szeretet? Vajon a szeretet az ember természetéből fakad? A szeretet csupán a mi akaratunktól függ? Csak el kell határoznunk, hogy mától kezdve mindent és mindenkit szeretni fogunk, és máris szeretünk?

Az ember tud szeretni ember módjára... Ez azt jelenti, hogy szereti azt, aki őt szereti, és gyülöli azt, aki őt gyülöli. János apostol azt írja:

(1Ján 4:16) Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad. 

Akiben szeretet van, abban Isten ott van. Isten Lelke a szeretet Lelke, és aki igazán szeret, az Isten Lelke által szeret. Pál azt tanítja:

(1Kor 6:19) Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?

Lám, hogy nem lehet távolról szemlélődve élő hitű keresztény életet élni. Át kell adnunk Istennek a testünket is. Csak akkor adtuk át a lelkünket Istennek, ha a tedtünket is átadtuk, mert a testünk és a lelkünk elválaszthatatlan egységet alkotnak. Át kell adnunk testünket az élő hitnek, hogy a Szentlélek temploma lehessen, hogy a megszentelő kegyelem betölthesse, átjárhassa, és lelkünket isteni minőségü életre formálja át, míg Krisztushoz hasonlók  nem leszünk...

(Iz 43:1) Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?

(2Kor 5:17) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.

(Gal 3:27) Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra.

A Lélekben való élet és növekedés nem más mint a szeretettel való eltelés, szeretetben való növekedés, vagyis a tökéletesedés útja. Hajlamosak vagyunk mindenféle indulatot szeretetnek nevezni, holott sok bennünk a rendetlen szeretet. Az igazi szeretet, isteni szeretet, amely igaz, bölcs és nem személyválogató. Az igazi szeretet nem azért szeret, hogy viszonozzon, hanem azért mert túlcsordúl. Túlcsordulnia, áradnia kell, mert nem tehet egyebet. Az igazi szeretet akkor is szeret, ha ellenségeskedésre, gyűlöletre, vagy halálra talál, és ez a tökéletesség bizonysága...

(Mt 5:48) Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Szeressük Istent teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és erõnkből, és Ő majd megadja nekünk a szeretet Lelkét, hogy szeressük felebarátunkat, mint saját magunkat. Ő megadja az erőt, hogy úgy szeressünk , ahogy az Úr Jézus szeretett minket....

(Jn 13:34) Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.

Ennél a bevezető titoknál emlékezzünk, hogy a szeretet Istentől van, és kérünk Uram, hogy tökéletesíts minket a szeretetben. Ámen.

Elmélkedés az örvendetes rózsafűzér titkairól

Akit te Szent Szűz a Szentlélektől fogantál

A Szentlélek újból és újból megpróbálja életünk folyamán megfogantatni szívünkben a hitet, a reményt és a szeretetet. A segítő kegyelem prófétaként közeledik szívünkhöz, és sugallja, hogy térjünk meg. Gyakran megöljük ezeket a "prófétákat", amint Izrael népe tette. De ha ezeknek igent mondunk, ahogyan Mária tette az Úr angyala megjelenésekor, akkor minket is beárnyékoz a Magasságbelinek Lelke, és szívünkben megfogan a hit, megfogan a szent gondolat, megfogan a kegyelmi életet sarjasztó lekület...

Ez nem csak egyszer történhet meg, hanem többször is, életünk minden olyan területén, ahol még nem élünk Isten akarata szerint, ahová még nem engedtük be az Urat és ahol még mindig az “Én”, az úr.

Fontos, hogy amikor a Szentlélek szól bennünk, a lelkiismeret szava által, vagy egyébb megvilágosítás útján, akkor ne utasitjuk vissza...

(Zsolt. 95:8)  Ma, ha a szavát halljátok: Ne keményitsétek meg a sziveteket.

Ma sokan megátalkodnak szívükben és nemet mondanak. Nemet mondanak a hitnek, a reménynek és a szeretetnek

Ellene mondanak Jézus szavának, az Egyháznak, a papságnak, a szentségeknek és a Szűzanyának. Ellene mondanak mindennek, ami magasztos és dicsőséges. Ezért aztán el is vesznek az alantos dolgokban. 

Mindez azért van, mert a hazugság lelkét engedték a szívükbe, arra hallgatnak és igy megátalkodottakká, felfuvalkodottaká és vakokká válnak. Mindez megakadályozza megtérést, az IGEN kimondását, és az igaz hit megfoganását...

Ennél a titoknál mondjunk igent Istennek szavára, hogy megfoganjon az Ő terve életünkben. Add kegyelmedet Uram! Ámen.

Akit te Szent Szűz Erzsébetet látogatva hordoztál

Ha igent mondtunk a hitnek, a szent gondolatnak, a kegyelmi életet sarjasztó lelkületnek, és az megfogant bennünk, akkor nagy gonddal kell hordoznunk szívünkben, nehogy elveszítsük azt a világ zajában.

Hordozzuk-e szívünkben a hitet és a szent gondolatokat, mint ahogyan Mária hordozta a Megváltót az ő méhében? Forgatjuk-e a hitet és a szent gondolatokat a szívünkben, mint ahogyan a fejlődő magzat forog anyja méhében? Őrizzük-e féltve a hitet és a szent gondolatokat, nehogy azokat elveszítsük, mint ahogyan az anya féltve hordozza magzatát?

A hit, a szent gondolatok, a kegyelmi életet sarjasztó lelkület ott forog a szívünkben a Szenlélek által, fejlődik, növekszik, mint ahogyan a magzat fejlődik, egésszen addig, míg el nem jön a szülésnek ideje...

(Mk 4:26-28) Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.

Őrizzük féltve szívünket, mint ahogyan a Szűzanya őrizte az ő méhét és Szent magzatát, mert abból fakad minden élet forrása...

Ennél a titoknál gondoljunk arra, miként hordozzuk szívünkben Jézus szavait és cselekedeteit. Add Uram az Izazság Lelkét, Aki eszünkbe juttatja igéidet. Ámen.

Akit te Szent Szűz a világra szűltél

A hit, a szent gondolatok, a kegyelmi életet sarjasztó lelkület megfogant a szívünkben és azokat hordozva megtapasztaljuk a növekedést, a lélekben való érést. De vajon mindez vezetett-e lelki vajúdáshoz, vezetett-e lelki szűléshez életemben?...

Született-e meg Jézus az én életemben, vagy még mindig csak a szívemben van?
Mit ér a fogantatás, a magzat fejlődése nélkül, és mit ér a magzat növekedése, ha az meg nem születhet? Nem hal-e meg a magzat is, és gyakran az anya is, ha a magzat nem születhet meg? Ugyanígy, ha befogadjuk az igazságot, igent mondtunk szívünkben Jézusnak, de ez nem születik meg cselekedetek által életünkben, akkor az nem lehet áldásos, mert a hit cselekedetek nélkül halott. Akkor megtagadjuk Őt, mint ahogyan az abortáló anya megtagadja magzatát. Jobb lett volna, ha meg sem fogant volna Jézus a szívünkben, minthogy fogantatás után megtagadjuk.

Ez a szűlés, Jézus Krisztus születése életünkben, a mi szavainkban és cselekedeteinkben nyilvánul meg, amelyekkel megvalljuk Őt az emberek előtt.
Akinek megszületett Jézus Krisztus az életében, az megvallja Őt az embereknek, és az Ő parancsolatai szerint igazitja életét.

Ennél a titoknál gondoljunk arra, miként szüljük meg Jézus Krisztust életünkel a világba. Add Uram a batorság lelkét, hogy megvalljunk Téged a világban. Ámen.

Akit te Szent Szűz a templomban bemutattál

Ha sikerült a világba szűlnünk Jézus Krisztust, szavaink és jócselekedeteink által, akkor bátran és örömmel megyünk a templomba, Isten házába, hogy felmutassuk Istennek, a mi Atyánknak azokat. Ez nem dicsekvés, hanem a jó eredményt elérő gyerek öröme atyja előtt. Elmegyünk örömmel a szívünkben, hogy megmutassuk: lám Atyám, megcselekedtem akaratod. Megtettem amit a Szent Fiad által kértél tőlem. Megmutattam Szent Fiadat a világnak, és ezáltal nyilvánvaló lett, hogy én is a Te gyermeked vagyok. Igen, nekünk szükségünk van arra, hogy bemutassuk magunkat és cselekedeteinket az Úrnak a templomban, és hogy Vele együtt örvendezzünk és ünnepeljünk ezek felett, mint ahogyan a tékozló fiú hazatérésekor örvendeznek. Ekkor teljesedik be az, hogy: “az örömetek teljes legyen”...

Meglehet, gyakran sírva vetünk, szenvedések és nélkülözések közepette, de örömmel fogunk ujjongani a bemutatás, a számadás napján, amikor learassuk jócselekedeteink jutalmát...

(Zsolt 126:6) Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!

Ennél a titoknál gondoljunk arra, miként mutatjuk be jócselekedeteinket a szentmisében a felajánlásnál. Add Uram, hogy mindig örvendezhessünk Benned. Ámen.

Akit te Szent Szűz a templomba megtaláltál

Megfogant szívünkben, hordoztuk, majd megszűltük a világba. Szeretetünket, jócselekedeteinket bemutattuk az Úrnak, de mégis, egyszer eljön az a pillanat, amikor úgy érezzük, hogy elveszítettük azt, Akit a legjobban szerettünk...

A Szentlélek mintha visszavonult volna, és a hit mintha teljesen összerogyna. A szent gondolatok a homályban vesznek, és gyötrelmes űr keletkezik bennünk.
Ilyedten rohanunk valahol, mintegy a karavánok között, szekértől-szekérig, kosártól-kosárig, kérdezgetve az embereket: Nem láttátok Őt?...

Hiába keressük a világban, hiába keressük a könyvekben, de még a Szentírásban is mintha elrejtõzne előlünk. Ekkor, mint egy útolsó, mentő gondolat, jut eszünkbe a templom és a szentmise. A szentmisében, a szentáldozásban megtaláljuk Őt, akit oly nagyon kerestünk. Ekkor Õ ámulatba ejt minket egyszerűségével és bölcsességével, amikor ezt mondja: Miért kerestél engem mindenhol? Nem tudtad, hogy engemet itt mindig megtalálsz?...

Ennél a titoknál jusson eszünkben, hogy a templomban, az Oltáriszentségben mindig megtaláljuk Jézust. Uram Jézus, Te vagy a mi életünk. Add, hogy mondenkor megtaláljunk Téged. Ámen.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket. Ments meg minket a pokol tüzétől, vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik a keginkább rászorulnak irgalmadra. Ámen.